Kosáryné Réz Lola: Kép anyámról

Fénylő színekkel őt ma este én
Áhítattal üvegre festeném…
…Kapuban áll. Bent tűzhely fénye látszik,
A küszöbön vén koldus lakomázik.

Messzire néz a ködben és homályban,
Szemében is most fájdalmas homály van.
Figyel. Mire? Halk sírásra a szélben,
S a kamrakulcsok vannak a kezében.

Asszonyi bohóság. Az fáj neki,
Hogy minden kincsét nem oszthatja ki.
Szívében az övé minden szegény…

Láttam, amint hulltak a könnyei,
És minden könnye emlék. Mind enyém,
Áhítattal üvegre festeném.