Pósa Lajos: Balatoni nóták

Nyisd ki, anyám, a virágos ablakot,
Jön a babám, látom már a csónakot.
Fölveszem a legszebb ruhát magamra,
Egy rózsát is oda tűzök hajamba.

Hallom is már a furulya szólását,
Eldalolom én is az ő nótáját.
Lobogj, kendőm, selyemkendőm, feléje…
Édesanyám, kiszaladok eléje.

II.

Elragadta galambomat
A Balaton tőlem,
Éjjel-nappal siratgatom,
Jaj, mi lesz belőlem!
Kérdezgetem a habokat:
Merre fekszik, hol van?
Egy se tudja, csak azt mondja:
Itt a Balatonban!

Játszik a szél a Balaton
Homokos partjával,
Köröskörül beültetem
Szomorú-fűzfával.
Köröskörül ráhajlik mind,
Ráborul a tóra,
Mintha, mintha valamennyi
Egy-egy fejfa volna!

III.

Zúg a szélvész, háborog a Balaton,
Hányja-veti szívemet a fájdalom.
Addig-addig hányja-veti, megszakad,
De tudom, hogy hűbb szeretőd nem akad.

Keservemet elkiáltom Tihanynak,
Adja tovább százszor is a viharnak.
Százszorosan hangoztassa bánatom,
Zúgja vissza a háborgó Balaton.

Csalfa kis lány, látod-e, hogy villámlik!
Az ég boltján az én lelkem cikázik.
Áthasítja könnytakaró felhőjét,
Bánatomnak nagy fekete kendőjét.

Csattogj, csattogj, haragos ég villáma!
Tornyosodjál Balatonnak hulláma!
Csapj az égig, a hajókat törd össze!
Temesd el azt a csalfa lányt örökre!

IV.

Van-e még hely, halászlegény,
Csónakodon?
Vígy át engem a mosolygó
Balatonon.
- Egy csókodért elviszlek a
Közepéig,
Két csókodért, ahol olyan
Szépen kéklik.
Háromért meg kiemellek,
Szőke kislány, a partjára,
Tíz csókodért hazaviszlek
Édesanyám kis házába.

Siófokra megy a hajó,
Az én rózsám odavaló.
Vidd el, hajó, levelemet,
Levelemben a szívemet,
Szívemben a szerelmemet.

Eredj, hajó, visszavárlak,
Válaszával a rózsámnak.
Siess majd a levelével,
Levelében a szívével,
Szívében a szerelmével.

1895