Karafiáth Jenő: Vihar előtt

Apró kis fészkek lakójukra várnak,
a partok mentén, sok-sok tarka pont…
Még itt vagyok, bús alkonyán a nyárnak,
nézem a szürke, habzó Balatont…
A kotró néma. Ünnepel vasárnap.

Az égbolt széle megfürdik a tóban.
Tarajos hullám zúgja: jöjj velem!
Egy felhő sincs az égen mutatóban,
szellő se fúj, s még nem tudjuk, valóban
a hullámoké lesz a győzelem?

Tihanyi erdők itt maradt dryádja
tarajt tarajra karjával kavart,
s csodákra várva idébb jött a part…
A nap égően tűz a parti fákra,
de Helka lelke nyugtalan, zavart.

Csak egy vitorlás jár künn. Messze tévedt.
A kis pillangó majdnem semmivé lett,
úgy nőtt a tér, a tűnő csónakig…
- Még néhány perc, és itt a Végítélet,
s kit ott talál, majd imádkozhatik!

                             1939