Pósa Lajosné: Ha sugárból…
Ha sugárból, rózsaszálból
Vón az írópennám,
A szívembe, szerelmembe
Belé mártogatnám.
S úgy szállanék föl az égre,
A kék ég boltjára,
Hogy felírjam rózsám nevét
Lángbetűvel rája.
Hadd ragyogna, mint a csillag,
Esti rezgő fénnyel,
Hadd lenne az egész égbolt
Tele a nevével.
Repülj lelkem, te kis levél,
Szállj a galambomhoz.
Borulj rája szerelemmel,
Ő is majd elhalmoz.
Mondd meg néki, hogy ami szép,
Jó van a világon,
Kísérgesse az utain
Fehér galambszárnyon.
Mondd, hogy Istent arra kérem,
Ölyv, vihar ne tépje.
Ne szórja szét egy kelyhét se
A kavargó szélbe.
Azt is súgd meg, ha rám gondol,
Öleljen át lágyan!
Engem lásson a hófehér
Piros rózsaszálban.
De legfőképp azt bízzad rá,
Soha ne feledjen,
Sem a dalban, sem a borban,
Sem a szerelemben!
1919