Gyöngyösi István: Rózsakoszorú
/RÓZSAKOSZORÚ, azmely az Testté lett Ige
JÉZUS KRISZTUSNAK és az ő édes Anyjának, az
szeplőtelen Szűz MÁRIÁNAK ötrendbéli kiváltképpen
való örömének, keserűségének és dücsőségének
fejír és piros Rózsáibúl köttetett/
ELSŐ RÓZSA
Az JÉZUS fogantatásának Titka
250. Az első ember vétkének
Reánk terjedett mérgének
Halálos mirigyétűl
Azki megmentvén bennünköt,
Szabadította lelkünköt
Örök veszedelmétűl,
251. Annak szentséges szűz Anyját,
Mennynek és Földnek Asszonyát
Örvendő üdvözlettel
Köszöntsed, és magasztaljad,
Én lelkem, s áldottnak valljad
Az mennyei követtel.
252. Teljes szívbűl tapsolj, vigadj,
Éneket mondj, hálákot adj
Az ő nagy jó voltának:
Valamiként tőled lehet,
Erőd valamire mehet,
Örülj méltóságának.
253. Ez, azminthogy felségével
És élete szentségével
Van minden állat felett,
Úgy mindjárt az Isten után
Ezt illeti igen méltán
Az legfelsőbb tisztelet.
254. Szebb ez az Napnak fényénél,
Nagyobb ez világ szélénél,
Az egeknél feljebb ér.
Kit semmi hely bé nem foghat,
Ég s Föld meg nem határozhat,
Ennek Méhében elfér.
255. Mert ez amaz Dücsőséges
Tiszta Szűz, kit az Fölséges
Isten sok ezerekbűl
Öröktűl fogva választott,
Kivett és tisztán marasztott
Mindenféle vétkekbűl.
256. Ha nem volt volna ez az Szűz,
Amaz örökké való tűz
Maradt volna nyakunkon,
De hivén ez Gábrielnek,
Szűnt haragja az Istennek,
Mely vala mindnyájunkon.
257. Üdvözlégy, Isten Jegyese,
Kiben minden bízvást vesse
Bátorságos reményét;
Azki egy „Úgy légyen” által
Mindnyájunkot megvigasztal,
S felhozza napunk fényét.
258. Te vagy Gyapja Gedeonnak,
Királyszéke Salamonnak,
Te az Frigynek szekrénye,
Gyönyörűség Pradicsoma,
Szent Háromságnak Temploma,
S minden jóknak Edénye.
259. Kit az Atya Leányának,
Az Fiú-Isten Anyjának,
Szent Lélek Jegyesének
Választott önnön magának,
Tett minden jókkal drágának
S tulajdon kedvesének.
260. De mind ennyi sok jókban is,
Kikben mint az Nap, s jobban is
Ragyagsz és fényeskedel:
Te az Úr szolgálójának
Mondod magad, és szavának
Úgy engedelmeskedel.
261. Ó, nagy maga-megalázás,
Ó, nagy készség, s kedves hangzás
Fülében az Istennek:
Cselekedte ez az ige,
Hogy teve az örök Ige
Asszonyává mindennek.
262. Azért szállott le az égből,
Az ott való dücsőségből
Te Méhedben költözvén,
Hogy ott tőled Testet végyen
Az Isten, s Emberré légyen,
Gyarlóságban öltözvén.
263. Tehát mindnyájan vigadjunk,
Méltó tiszteletet adjunk
E drága szűz Anyának;
Az egész Ég álmélkodjon,
Minden dicséretet mondjon
Az Úr szolgálójának,
264. Ki az Isteni Felségnek
És az örök bölcsességnek
Választatott Anyjának:
Noha férfi nem illette,
Mégis szent Méhében vette,
És Anyja lén Fiának.
265. Kiáltsa minden: Üdvöz légy,
Ó, Mária! és áldást végy
Ez Földön mindenektűl;
Idvöz légy, Isten Áldotta,
Azki magát megtartotta
Az bűnös esetektűl.
266. Vagy teljes minden malaszttal,
Megérdemled, ha magasztal
Mind ez földi sokaság;
Méltóságod felette nagy,
Egyszersmind szűz és anya vagy,
Ó, hallatlan nagy újság!
267. Ezért az nagy méltóságért,
És mély alázatosságért
Kérlek, szent Szűz, tégedet:
Hogy minden dagályt megvessek,
Szelíd életet kövessek,
Adjad oly kegyelmedet.
268. Azmely Ige Testet véve
Érettem, s Emberré léve
Az te tiszta Méhedben,
Azt én is híven kövessem,
S teljes szívemből szeressem
Mind egész életemben.