Gyöngyösi István: Rózsakoszorú

/RÓZSAKOSZORÚ, azmely az Testté lett Ige
JÉZUS KRISZTUSNAK és az ő édes Anyjának, az
szeplőtelen Szűz MÁRIÁNAK ötrendbéli kiváltképpen
való örömének, keserűségének és dücsőségének
fejír és piros Rózsáibúl köttetett/

              ELSŐ RÓZSA
Az JÉZUS fogantatásának Titka

250. Az első ember vétkének
        Reánk terjedett mérgének
            Halálos mirigyétűl
        Azki megmentvén bennünköt,
        Szabadította lelkünköt
            Örök veszedelmétűl,

251. Annak szentséges szűz Anyját,
        Mennynek és Földnek Asszonyát
            Örvendő üdvözlettel
        Köszöntsed, és magasztaljad,
        Én lelkem, s áldottnak valljad
            Az mennyei követtel.

252. Teljes szívbűl tapsolj, vigadj,
        Éneket mondj, hálákot adj
            Az ő nagy jó voltának:
        Valamiként tőled lehet,
        Erőd valamire mehet,
            Örülj méltóságának.

253. Ez, azminthogy felségével
        És élete szentségével
            Van minden állat felett,
        Úgy mindjárt az Isten után
        Ezt illeti igen méltán
            Az legfelsőbb tisztelet.

254. Szebb ez az Napnak fényénél,
        Nagyobb ez világ szélénél,
            Az egeknél feljebb ér.
        Kit semmi hely bé nem foghat,
        Ég s Föld meg nem határozhat,
            Ennek Méhében elfér.

255. Mert ez amaz Dücsőséges
        Tiszta Szűz, kit az Fölséges
            Isten sok ezerekbűl
        Öröktűl fogva választott,
        Kivett és tisztán marasztott
            Mindenféle vétkekbűl.

256. Ha nem volt volna ez az Szűz,
        Amaz örökké való tűz
            Maradt volna nyakunkon,
        De hivén ez Gábrielnek,
        Szűnt haragja az Istennek,
            Mely vala mindnyájunkon.

257. Üdvözlégy, Isten Jegyese,
        Kiben minden bízvást vesse
            Bátorságos reményét;
        Azki egy „Úgy légyen” által
        Mindnyájunkot megvigasztal,
            S felhozza napunk fényét.

258. Te vagy Gyapja Gedeonnak,
        Királyszéke Salamonnak,
            Te az Frigynek szekrénye,
        Gyönyörűség Pradicsoma,
        Szent Háromságnak Temploma,
            S minden jóknak Edénye.

259. Kit az Atya Leányának,
        Az Fiú-Isten Anyjának,
            Szent Lélek Jegyesének
        Választott önnön magának,
        Tett minden jókkal drágának
            S tulajdon kedvesének.

260. De mind ennyi sok jókban is,
        Kikben mint az Nap, s jobban is
            Ragyagsz és fényeskedel:
        Te az Úr szolgálójának
        Mondod magad, és szavának
            Úgy engedelmeskedel.

261. Ó, nagy maga-megalázás,
        Ó, nagy készség, s kedves hangzás
            Fülében az Istennek:
        Cselekedte ez az ige,
        Hogy teve az örök Ige
            Asszonyává mindennek.

262. Azért szállott le az égből,
        Az ott való dücsőségből
            Te Méhedben költözvén,
        Hogy ott tőled Testet végyen
        Az Isten, s Emberré légyen,
            Gyarlóságban öltözvén.

263. Tehát mindnyájan vigadjunk,
        Méltó tiszteletet adjunk
            E drága szűz Anyának;
        Az egész Ég álmélkodjon,
        Minden dicséretet mondjon
            Az Úr szolgálójának,

264. Ki az Isteni Felségnek
        És az örök bölcsességnek
            Választatott Anyjának:
        Noha férfi nem illette,
        Mégis szent Méhében vette,
            És Anyja lén Fiának.

265. Kiáltsa minden: Üdvöz légy,
        Ó, Mária! és áldást végy
            Ez Földön mindenektűl;
        Idvöz légy, Isten Áldotta,
        Azki magát megtartotta
            Az bűnös esetektűl.

266. Vagy teljes minden malaszttal,
        Megérdemled, ha magasztal
            Mind ez földi sokaság;
        Méltóságod felette nagy,
        Egyszersmind szűz és anya vagy,
            Ó, hallatlan nagy újság!

267. Ezért az nagy méltóságért,
        És mély alázatosságért
            Kérlek, szent Szűz, tégedet:
        Hogy minden dagályt megvessek,
        Szelíd életet kövessek,
            Adjad oly kegyelmedet.

268. Azmely Ige Testet véve
        Érettem, s Emberré léve
            Az te tiszta Méhedben,
        Azt én is híven kövessem,
        S teljes szívemből szeressem
            Mind egész életemben.