Gyöngyösi István, a XVII. századi Gömör vármegye népszerű költője

Zrínyi Miklós halála évében jelentette meg elbeszélő költeményét a „Márssal társalkodó Murányi Venus” címen a régi Magyarország legnépszerűbb költője Gyöngyösi István. Míg Zrínyi Miklós hőskölteménye minden feltűnés nélkül tűnt el kortársainak és a következő nemzedéknek   érdeklődése elől, Gyöngyösi István elbeszélő költeményeit örömmel forgatták a XVII. és XVIII. század olvasói. Az országos hírű gömöri poéta nemcsak lelkes elbeszélő volt, hanem termékeny költő is. Munkái számos kéziratban és kiadásban forogtak közkézen, és nagy lelkesedéssel fogadták, olvassák, olvastatja magát Gyöngyösi könnyeden gördülő sorai, szójátékos bravúrral csengő rímei, erotikus fordulatai, gyönyörűséggel tölti el olvasóit a töméntelen ókori kép és hasonlat halmozása. A barokk kor, amelynek nem kellett Zrínyi reneszánsz férfiassága, egyszeriben meghódol Gyöngyösi csiszoltan semmitmondó barokkosságának. És ez a népszerűség szakadatlanul tart a költő haláláig és azon túl is. is. valamennyi megjelenő művének hangos sikere van, szeretik politikai ellenfelei is. már amennyiben beszélhetünk igazi ellenfelekről, hiszen Gyöngyösi mindig éppen annak a lelkes híve és dicsőítője, akinek hatalma van azon a környéken, ahol ő lakik. Könnyed köpönyegforgató, ugyanolyan lelkes protestáns korábban, mint amilyen lelkes katolikus később. Ugyanolyan jó kuruc, mint amilyen jó labanc, illetve soha senki sem bízhat hűségében, de mindenki szereti, és árulásait azok sem veszik komolyan, akiket elárult. Igaz, soha nem akar ártani senkinek, mindegyik urát szelíd békülékenységre igyekszik rávenni, s nem is mindig hatástalanul, mert Gyöngyösinek tekintélye van akkor is, ha nagyurak bizalmas jogtanácsosa, akkor is, ha diétai követ, még inkább, amikor alispán. Valószínű, hogy ez az alkatánál fogva ilyen szellemű, felületes, de szellemesen okos és igen művelt jogász-költő a maga személyében rendkívül kedves, vonzó modorú, emberszerető és társaságban varázsos hatású férfi lehetett. Ráadásul a maga túl könnyed nemében igen tehetséges, gazdag nyelvezetű, pompás formaérzékű költő; sokkal alkalmasabb a népszerűségre, mint a zordon lángelmék, a törhetetlen nagy jellemek, a problémák mélyére látó, öngyötrő és olvasókat gyötrő művészek. A magyar nemesség a XVII. században benne ismerte fel a maga költőjét, és ez a népszerűség nem szűnt meg akkor sem, amikor 1704-ben, már a nemzet élén álló Rákóczi szolgálatában, hetvenöt éves öreg tekintélyként meghal. Műveit ettől kezdve is újra meg újra kiadják, és még a XVIII–XIX. század fordulóján is az a nemesi közvélemény, hogy nála nagyobb poétát nem szült magyar anya. Arany Jánosra volt szükség, már a XIX. század derekán, hogy kitűnő tanulmányban kimutassa, mennyire elhalványodik Gyöngyösi képe, ha Zrínyi mellé állítjuk. Arany János jelölte ki Gyöngyösi érvényes helyét irodalmunkban, így is élt az irodalmi tudatban még a XX. század első felében is, hogy mostanra már csaknem, [Zrínyi Miklós okán is,] szinte véglegesen elfeledjük. És ez az elfeledtetés nem kevésbé méltánytalan, mint a korai túlbecsülés. Gyöngyösi nem lángelme, politikai jelleme nagyon is kifogásolható, szerkesztő és ábrázoló képessége jelentéktelen, de briliáns verselő, kitűnő leíró, képgazdag, nemegyszer szellemes költő, aki a hazai barokk költészet legjellegzetesebb alakja.
*
Gyöngyösi István 1624-ben született a Felvidéken. Egy református vallású földbirtokosnak, nemes Gyöngyösi Jánosnak, volt a fia. A sárospataki latin iskola elvégzése után több felvidéki megyében viselt esküdti hivatalt, amellett gazdálkodott és ügyvédkedett. Kisvagyonú nemes lévén, szívesen kereste a gazdagabb főurak pártfogását. Wesselényi Ferenc nádor fizetéses állást adott neki egyik várában, később maga mellé vette murányi udvarába. Midőn Wesselényi Ferenc 1667-ben meghalt, titkári állását megtartotta az özvegységre jutott Széchy Mária mellett is. Valami szerelmi mendemonda miatt megrendült ugyan helyzete, úgyhogy úrnője áthelyezte udvari szolgálatából a balogvári kapitányságra, de utóbb sikerült magát tisztáznia s visszajutott Széchy Mária mellé. A Wesselényi-féle összeesküvés fölfedezése után fogságba vetették. Ekkor tért át a katolikus vallásra.
Majd új pártfogók után nézett. Az Andrássyak jogtanácsosa lett és Gömör megyét szolgálta. Mint ügyvéd messze földön híres volt; a felvidéki előkelő családok szívesen fordultak hozzá. Egyre jobban növekedett tekintélye a gömörmegyei nemesség előtt is. Ismételten megválasztották országgyűlési követnek, megyei alispánnak s minden módon kimutatták, milyen nagyra becsülik. Nem költői érdeme miatt érte a sok kitüntetés, hanem azért, mert éles eszű törvénytudó és használható tisztviselő volt. A nehéz időkben, mikor a Habsburg-háznak és Thököly Imrének csapatai versenyezve szorongatták a Felvidéket, különösen hasznát vették találékony elméjének. Még II. Rákóczi Ferenc fölkelésének idején is ő vitte Gömör megye ügyeit. Tekintélyes vagyont gyűjtött össze, de szorgalmát nem volt oka megbánni, mert tizenkét gyermeke osztozott szerzeményein. Két ízben nősült. Első neje Baranyai Ilona volt, egy felvidéki földbirtokos leánya; második neje Görgei Judit nemes kisasszony, az Andrássy család pártfogoltja. Mint Gömör megye alispánja halt meg, 1704. július 24-én, Csetnek városában.
*
Részletes adatok Gyöngyösi István életéhez:
1629. – Gyöngyösi István születésének éve. [A rozsnyói katolikus plébánia ma is meglevő halotti anyakönyvében ez áll: «1704. 24. Julii Dnus Steph. Gyöngyösi vice-Comes annorum 75». Szülőhelye bizonytalan: valószínűleg Ungvár, esetleg az Ung vármegyei Radvánc[ma Radvanka, Kárpátalja] község, egyesek szerint Eperjes. Bizonyos, hogy felvidéki nemesi famíliából származott; atyja, Gyöngyösi János, egy ideig Eperjesen, majd Ungváron lakott, református vallású földbirtokos és ügyvéd volt.]
1650 körül. – Gyöngyösi István befejezi tanulmányait a sárospataki református kollégiumban. [Ebben az időben Debrecen és Gyulafehérvár mellett Sárospatak a magyar reformátusok leghíresebb iskolája. A felvidéki és tiszavidéki tekintélyesebb nemesurak gyermekei és a papi pályára készülő tehetségesebb jobbágyfiúk egyaránt ide sereglenek. Négy tanár és két segédtanár tanítja az ifjúságot latin, görög és héber nyelvre, poétikára, retorikára, filozófiára és hittudományra; olvassák Vergiliust, Horatiust, Ovidiust, Cicerót, Homerost, Demosthenest, Plutarchost; az iskola elvégzése után a szegényebbek tanítónak és papnak mennek, a tehetősebb nemesifjak otthon gazdálkodnak vagy törvénykezési gyakorlatot szereznek a vármegyénél. Jogot ezidőtájt még sehol sem adnak elő a magyarországi protestáns főiskolákban. A latin nyelvnek szóbeli és írásbeli megtanulására nagy gondot fordítanak. Ovidiust itt szerette meg s valószínűleg itt kezdte magyar versekben fordítani a költő. Négy fiútestvére közül vele együtt járt a sárospataki kollégiumba bátyja, László, később az utrechti egyetem egyik legderekabb hallgatója, szép reményeket keltő református teológus. Míg Gyöngyösi László papnak készült, a költő az iskola befejezése után joggyakorlatra ment.]
1653. – Gyöngyösi Istvánt Gömör vármegye esküdtté választja, azaz a törvényes eljárásoknál az egyik szolgabíró segédje lesz. Ekkor már házasember. Felesége, nemes Baranyai Ilona jogán földbirtokos a Gömör megyei Csetnek községben. [Gazdálkodik, ügyvédi megbízásokat vállal s fizetéstelen esküdti állásában a vármegyét szolgálja.]
1658. – Hadbíró Fülek várában, Nógrád vármegyében. Fizetése megfelel egy századosi rangban levő tiszt havidíjának. [Vagyoni helyzete azzal is javult, hogy Ungváron lakó atyja 1656-ban kelt végrendeletében szeretettel gondoskodik testvéreiről és róla, a legkisebb fiúról. Az ungvári atyai házat ő kapja.]
1663. – Wesselényi Ferenc nádor szolgálatába lép. [Címe és rangja a régi értelemben vett „komornyik” azaz kamarás, titkár, belső szolgálattevő. Mindenesetre nagyobb tisztség volt, mint a hadbíróság. Ideje legnagyobb részét a nádorral tölti; ez terhes szolgálat, mert Wesselényi Ferenc sokat utazik s csak időnkint tér vissza Murány várába.)
1664. – Az év első felében Wesselényi Ferenc nádor oldalán a stubnyai [Stubnyafürdő] fürdőben időzik. [Itt írja a Murányi Venus ajánlólevelét Boldogasszony havának azaz január hónak 27. napján. A stubnyai hévvizet csak május hóban hagyják el.]
1666. – Érdemes szolgálataiért birokot kap a nádortól. (A Habsburg-ház uralmával elégedetlen főurak murányi tanácskozásán nem vesz részt, de ott van a nádor közelében s tudomást szerez a politikai ügyek titkos tárgyalásáról. Sokkal kisebb személy, hogysem belevonhassák a Wesselényi-féle szövetkezés bizalmas dolgaiba.)
1667. – Ez év márciusában meghal Wesselényi Ferenc. A költő megmarad az özvegy szolgálatában, megbízásából Lengyelországba megy, hogy eladja az elhunyt nádor ottani birtokát. [A Lubomirski Sándor herceggel szeptember havában kötött szerződés ma is megvan az Országos Levéltárban.]
1668. – Ezidőtájt hal meg első felesége. Négy gyermekét egyelőre az Ung megyei Radváncon nevelteti. Ő maga, mint az özvegy nádorné titkára, Murány várában él, de az udvar népe irigyli kényelmes helyzetét s minden módon fondorkodik ellene. Ennek okán Széchy Mária is megneheztel rá, kihelyezi a murányi udvarból s megbízza Balogvár kapitányságával. [Az özvegy nádorné ez év december havában Pozsonyból ezt a rendelkezést adja balogvári tiszttartójának: «volt komornyik Gyöngyösi István bemegyen balogi kapitányságra, azért amely házban ennek előtte a kapitányok laktanak, azon házat tisztíttasd ki, lakjon abban». A besúgók mendemondája a költő személyét egy nőcseléddel hozta kapcsolatba s ez a kósza híresztelés lobbantotta haragra a nádor özvegyét. A kegyvesztett költő később minden módon tiltakozott a gyanúsítás ellen s Széchy Mária meg is bocsátott neki.]
1669. – Az özvegy nádorné több kisebb birtokot adományoz számára, azonkívül hű szolgálatai jutalmául ráíratja Babaluska falut is. [Az adománylevél megemlíti, hogy előbb mint komornyik, utóbb mint balogvári kapitány anyagi károkat is szenvedett, mert urát és úrnőjét nagy hűséggel szolgálta s nem tekintette a maga hasznát.]
1670. – Csendes életet él a balogvári kapitányságban, de a Wesselényi-féle szövetkezés elárulása után I. Lipót király vizsgálóbírái elfogatják s Fülek várába záratják. Innen folyamodik augusztus havában több társával együtt Szelepcsényi György esztergomi érsekhez. Nemesi szabadságuk védelméért s lefoglalt vagyonuk felszabadításáért könyörögnek. Mivel a füleki várőrség tisztjei tízezer tallér erejéig kezességet vállalnak azért, hogy a foglyok nem fognak megszökni, néhány hónapi rabság után társaival együtt kibocsátják börtönéből. Bírói kihallgatása nem tudja rábizonyítani az összeesküvésben való részvételét: [Eskü alatt tett vallomásában csak másoktól hallott adatokról ad számot: kik voltak jelen egyes gyűléseken, miről beszéltek egyes emberek magánbeszélgetéseikben. Ellenben helyzete megkönnyítésére ezidőtájt tér át református hitéről a katolikus vallásra.]
1671. – Február havában úrnőjével Széchy Máriával együtt Murányból Pozsonyba és innen Bécsbe megy. Itt marad december haváig, ekkor úrnőjét szabadon bocsátják. [Bécsben szorgalmasan eljár az özvegy nádorné minden dolgában s bizalmas értesítéseket küld haza Andrássy Miklós gömöri főispánnak az elfogott magyar urak sorsáról. Levelei igen előzékeny hangúak: «Akartam ez alkalmatossággal is alázatosan bemutatnom írásom által az Kegyelmed szolgálatjára magamat, az hol személyem szerént is kívánnék immár egyszer jelen lenni s udvarolni… Minthogy már alkalmas időtől fogvást egészségem is csak imígy-amúgy szolgál itten: alig várom, hogy felszabadulhatnék az bécsi lakástól s már egyszer Kegyelmednél is udvarolhatnék, az kit el sem mulasztok, Isten innét visszavivén».]
1672. – Egyideig Radváncon időzik, majd Andrássy Miklós gömöri főispán szolgálatába áll. [Az előkelő úr ügyeiben sokat fárad, utazik, ügyvédkedik, birtokpereket intéz; jogtanácsos és jószágigazgató egy személyben; nagy buzgalommal védi ura érdekeit; olykor még kölcsönnel is segíti szorultságában.]
1674. – Nőül veszi Andrássy Miklósné komornáját, nemes Görgei Juditot. A főispáni család Csetneken házat és birtokot ad nekik ajándékul. Itt él Görgei Judittal s első és második házasságából származó gyermekeivel. [A kuruc-labanc harcok, Thököly Imre felkelése, a törökök kiűzésével járó viszontagságok az ő nyugalmát is meg-megzavarják, de azért jószágait jelentékenyen gyarapítja, összeköttetéseit egyre jobban kiterjeszti. A törvények magyarázásában és a pörös eljárás szövevényeiben kiválóan jártas. Zrínyi Ilona 1680-ban mint az ország leghíresebb törvénytudóját említi.]
1681. – Gömör megye egyik követe lesz a soproni országgyűlésen. Sopronban időzik áprilistól decemberig. (A június havában nádorrá választott Esterházy Pál üdvözlésére ekkor írja „Kesergő Nympháját”.]
1683. – Gömör megye követül küldi a Thököly Imrétől egybehívott felsőmagyarországi gyűlésre. [Ezidőtájt ünnepli egyik költeményében a kuruc fejedelemnek Zrínyi Ilonával kötött házasságát: „Az ki régen fegyvert fogott hazájáért”.]
1685. – Csentekről az Andrássyak vára mellé, a Gömör megyei rozsnyói járásban fekvő Krasznahorkaváraljára, költözik. [Prókátori szolgálatait a legelőkelőbb urak is szívesen veszik, jogi tanácsadója többek között gróf Koháry Istvánnak; az Andrássyak több házat és birtokot íratnak nevére, hogy megjutalmazzák hűséges szolgálatait. Alkalmazkodó, szerény, vidám nemesember, földbirtokos-társai szeretik, eleven eszéért és jogi tudásáért általános becsülésben van része.]
1686. – Az elhunyt báró Andrássy Miklós fia, báró Andrássy Péter gömöri főispán közbenjárására a Gömör megyei nemesség az évi tisztválasztó közgyűlésen Gyöngyösi Istvánt a vármegye első alispánjává választja. [Hét éven keresztül minden évben újra megválasztják s őt küldik országgyűlési követnek az 1687. évi pozsonyi országgyűlésre is.]
1691. – Május havában meghal Krasznahorkaváralján második felesége, Görgei Judit. [A költő életkora ekkor már meghaladta hatvanadik évet, felesége harminchat éves korában hunyt el, nyolc gyermekük közül a legkisebb három éves.]
1692. – Birtokszerző fáradozásaiban nehéz pörökbe bonyolódik. Nádori adományt nyer a Kubinyiak és Máriássyak számos kisebb birtokára, de az érdekelt családok tiltakoznak az adományozás és birtokbavétel ellen. Kénytelen lemondani az adományról, mert a pör megnyerésére nincs semmi reménye. [Az egyik pör több éven keresztül húzódik, de hiába herceg Esterházy Pál nádor jóakarata, a szepesi káptalan és a jászói konvent közbenjárása, a nádori adománylevélnek ellenmondó nemesi famíliák nem hagyják a jussukat s győznek a nagytapasztalatú alispán-prókátor ellenében is.]
1697. – Krasznahorkaváraljáról Csetnekre költözik. [Tizenkét évig élt népes családjával Krasznahorkaváralján, itt fekvő kúriáját és birtokát báró Andrássy Miklóstól zálogjogon kapta, de pártfogójának fia, báró Andrássy Péter, megkezdte a visszaváltási összegek kifizetését s a költőnek távoznia kellett addigi lakóhelyéről. Ennek ellenére sem változik meg jó viszonya a báróval. „Charicliáját” is neki ajánlva nyomatja ki Lőcsén 1700-ban.]
1700. – A gömörmegyei tisztújításon Gyöngyösi Istvánt ismét alispánná választják, de az agg, megfáradt költő, hosszú szolgálatára és törődöttségére hivatkozva, felmentését kéri. A főispán és a megyei rendek ragaszkodnak alispánságához. [A költő ezután évről-évre minden tisztválasztáskor felmentését kéri, de a vármegye nem engedi el az alispánságból. Betegeskedve éldegél csetneki házában. Öreg napjait megyei ügyei és költői munkássága között osztja meg.]
1704 július 24. – Gyöngyösi István elhunyt Csetneken. Mint Gömör megye alispánja hal meg hetvenöt éves korában. [Utolsó hivatalos intézkedése egy nyílt parancs kibocsátása «méltóságos fejedelem, felsővadászi Rákóczi Ferenc kegyelmes urunk őnagysága» azon parancsolatának végrehajtására, hogy a vármegyék fogdossák össze a kuruc táborból elszökött vagy a harcolás alól bármiképpen kibúvó jobbágyokat és nemeseket. A Csetnekről 1704 április 18-áról keltezett alispáni irat kezdő sorai: «Én, alább megírt Gyöngyösi István, nemes Gömör vármegyének ordinarius vice ispánja, adom tudtokra mindeneknek, akiknek illik, nevezet szerint pedig azon nemes vármegyebeli városok és faluk bíráinak, esküdt polgárainak és minden egyéb lakosinak, mind nemeseknek, mind nemteleneknek…»]
1767 körül. – Meghal a költő legifjabb fia is, Gyöngyösi György nagyváradi kanonok. A család még élő tagjainak minden kapcsolata megszűnik Gömör vármegyével. Nyoma vész a költő csetneki sírjának, lakóházát sem tudják bizonyosan megjelölni. [Fiai közül a nagyváradi kanonokon kívül szép pályát futott meg Gyöngyösi Gábor, aki 1699-ben Gömör vármegye főjegyzője, a szatmári béke után kamarai tisztviselő Kassán, utóbb a magyar királyi udvari kancellária előadó tanácsosa Bécsben; 1746-ban halt meg, előkelő hivatala mellett tekintélyes földbirtokot is szerzett; egyik fiát császári katonatisztnek nevelte, leányai ausztriai német családokkal kerültek rokoni összeköttetésbe.]

Források: Arcanum, MEK, Gyöngyösi István életének adatai két évszázadon keresztül szétszórtan hevertek különböző XVII. századi okiratokban és levelekben s az ezek felhasználása nélkül közreadott későbbi életrajzi vázlatok sajnálatosan hézagosak és feltűnően hibásak voltak. – Czvittinger Dávid meg sem említette költői munkásságát [1711], Bod Péter néhány elismerő szót mondott verselő tehetségéről [1766], a későbbi tudományos írók éppen hogy röviden számbavették életét és műveit, míg végre Dugonics András hozzáfogott életrajzának megírásához. Adatait Gömör megyéből akként szerezte meg, hogy levelet írt egy ottani földbirtokosnak a régi megyei jegyzőkönyvek Gyöngyösi-adataiért, a földbirtokos szólt az alispánnak, ez viszont megbízta a levéltárnokot a munka elvégzésével. Mivel pedig a Felvidéken sok Gyöngyösi-család élt, a levéltárnok pedig mindent kiírt, ami elébe került a Gyöngyösiekről, Dugonics András sok téves és egymásnak ellentmondó adatot kapott, úgy hogy kénytelen volt «az észnek szerkeztető tudományához» folyamodni, azaz megfelelő adatok híján kombinálni. Ilyen módon életrajzát teleszőtte kétes hitelességű állításokkal. [Gyöngyösi Istvánnak költeményes maradványai. Két kötet. Pozsony és Pest, 1796.] – Ez az életrajz szolgált forrásul a későbbi életíróknak, ehhez igazodott Toldy Ferenc is. [A magyar költészet kézikönyve. I. köt. 2. kiad. Budapest, 1876.]– A bántó zavarnak és hézagosságnak Nagy Iván vetett véget azzal, hogy gondos levéltári adatok alapján részletesen megvilágította a költő ismeretlen életviszonyait s helyreigazította a szembeötlőbb hibákat. Gyöngyösi István életrajzi adatainak s származásának megállapítása.[Irodalomtörténeti Közlemények. 1907. évf.] – Gyöngyösy László az új életrajzi mozzanatok egész tömegét tette közé, ezeket azonban nem használhatjuk, mivel forrásait nem jelölte meg pontosan s a költő személyéhez kapcsolt számos olyan feljegyzést, amelyek egy másik Gyöngyösi Istvánra és több más Gyöngyösi-családra vonatkoznak. A költővel egyidejűleg élt ugyanis egy másik neves Gyöngyösi István is, a hevesmegyei alispán, sőt ugyanebben az időben még két másik Gyöngyösi István is szerepel a megyei jegyzőkönyvek és okiratok során, nem is említve a sok felvidéki Gyöngyösi-családot. [Gyöngyösi István élete és munkái. Irodalomtörténeti Közlemények. 1904. évf. Adatok a Gyöngyösi-család történetéhez. U. o. 1905. évf. Adatok Gyöngyösi István életéhez. U. o. 1908. évf. és 1911. évf. Azonkivül több kiegészítő cikk a Protestáns Szemle 1912. és 1913. évf.-ban: valamennyiben számos ellenőrizhetetlen téves adat.] – Az életrajzi kutató számára nélkülözhetetlen Badics Ferencnek az az értekezése, amelyben rámutat a régebbi tévedésekre s helyreigazítja a legbántóbb hibákat. [Megoldott problémák Gyöngyösi István életrajzában. Budapest, 1928.]

Összeállította – cspb –