Vitkovics Mihály: Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém! olyan mint reggel az árnyék:
Mindig kisebb lesz, s végre kitűnni szokott;
Ámde barátságunk olyan, mint estvéli árnyék:
Nőttön nő, éltünk míg le nem alkonyodik.
A szerelem, Lidikém! olyan mint reggel az árnyék:
Mindig kisebb lesz, s végre kitűnni szokott;
Ámde barátságunk olyan, mint estvéli árnyék:
Nőttön nő, éltünk míg le nem alkonyodik.