Mentovich Ferenc: Körűltekintek…

Körűltekintek…és te nem vagy itt,
Nem hallom ajkod édes szavait.
Utánad szállnék mint a gyors szelek:
De merre járjak, hol keresselek? -
Elnézek a jövendő térein,
Tán megtalálnak rajta szemeim.
Ott vársz talán virágos halmokon,
Hogy zöld lombbal körűlfűzd homlokom.
Ott vársz tán hogy karöltve, boldogan
Nézzük egünknek mily szép fénye van. -
Oh hasztalan tekintek szerteszét:
Kevés, mit láthatok…nagy a setét.
Föltűnik néha egy-egy égi tűz
- tán a remény csalárd játékot űz -
Hullócsillag, súgáros sarki fény,
Vonul el a sötétes bolt ívén:
S a rózsaszínben égő fény alatt
Egy pillanatra téged felmutat:
Majd ismét elborúl, sötét leszen
S többé nem láthatlak jóm, édesem! -
Továbbmegyek…meglellek egyebütt,
Hová a hold tartósb világa süt.
Meglellek én a csendes táj felett,
Melynek holdfénye szép emlékezet.
Utánad én oh szépem, kedvesem.