Vasadyné Nagy Szeréna: Szüreti este

A fürtök édes méze még a számon.
Még szinte hallom, mint csepeg, csobog
a rőt nektár a hordó mély ölében.
Bacchus ma ismét szépet álmodott!

Nyugvásra int a csillag pisla fénye,
az ősz szél még enyhe jó barát,
szelíd szárnyával álomba becézi
a szőlőtőkék megtépett karát.

A pince él. Erjedés szaga árad,
ujjongva kerget illat illatot,
s a must ölén titokzatos gitáron
életre kelnek pengő, lágy dalok.

Nem is dal ez: ének, hozsánna, zsoltár,
mely útra kél s a szirtfalig hatol.
A must-anya hálája ez a hegynek,
hogy megmozdult a pajkos, csacska gyermek,
a várva-várt, az áldott, drága bor.

                          1933