Illyés Gyula: Harc-szünet
Mért nem dörög? Ne hallanám
szívemnek dobogását!
Két dobbanás között
a rémület vak csendjét
és – szinte csöppre csöpp –
a reménység fogyását.
Dörögj, dörrenj, te ágyú,
tölts meg fülemen által,
reménnyel, míg lehet,
töltsd belém bár halállal,
hogy nem vagyok magamban,
vannak még emberek!