Megjártam a hadak útját

A kurucvilág költészetéből

Megjártam a hadak útját,
Nem tartottam lovam száját,
Nem tartottam lovam száját,
Most siratom magam baját.

Harcoltam én a hazáért,
Istenért és szabadságért,
Búval eszem most kenyerem;
Bujdosó lett én belőlem.

Ihol késő már bánkódni,
A harc után hadat vágni,
Megyek messze Rákóczival,
Szívem tele bajjal, búval.

Ha esne is oly esetem,
Hogy történne betegségem:
Ki gyámolítana engem
Ismeretlen idegenben?

Búval vagyok bővelkedő,
Sok nyomorúság szenvedő,
Elhagylak én, áldott haza,
Nem láthatlak soha, soha!

Hol szépséges feleségem?
Hol vagy te is, nemzetségem?
Kis gilicém: kicsi lányom?
Kérem Istent, hogy megáldjon.

Harcoltam én a hazáért,
A haza szabadságért;
Most bujdosás a kenyerem,
Sós a könnytől, mikor eszem.

                   1711 után