Bartók Lajos: Ha Petőfi hazajönne…

Ha Petőfi hazajönne,
De sok ember megijedne!
Aki most epedve várja:
Hogy küldené egy kibitkán
Vissza szép Szibériába!

A haza testén fekélyek,
Kik most nem künn: itthon élnek,
S kiket hitt baromvásárnak
Igazmondó nagy kedvében:
De megbánnák, hogy rá várnak!

Sok „ráérő” Pató Pál úr
De felugranék határul!
S a nemes, ki jár plundrában,
S rozsdás kardja a zsidónál:
De rágná fejét kínjában!
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Kik, midőn határunk lángol
A harc áradt lávájától:
Nem ezt a tűzveszélyt oltják,
De inkább harcikedvünket:
Hej, hogy félnék riadóját!

Hát a sok brekegő béka:
Fűzfán fütyülő poéta,
Bort, leányt, csatadalt nyögve!
Hogy ugornának ész nélkül
Vissz’ a tóba, elemökbe!

Ha Petőfi haza jönne,
De sok embernek a kedve
Lenne kényszermosolygás csak!
De legkisebb kedve lenne
A Petőfi-Társaságnak.

Őrtüzek, 1877