Sinka István: Zsuzsim tűzpiros ruhája

Mikor még Zsuzsim szeretett,
tűzpiros nagy szoknyája volt.
Mikor meg már meg se látott,
gyönge rózsaszínbe hajolt.

Számomra már azután csak
pettyes ruhája volt. Festő.
A két régi szín, Istenem,
hogy elkékült mind a kettő.

Akkor én a Cseri mellett,
Pajolában pásztorkodtam.
Pajoli föld! Cseri vize!
Mennyi bánat is ért ottan.

Nevetett csak rajtam mikor
utunk végleg ketté szakadt.
Hallottam ám róla mégis;
sírt, hogy örökre ott maradt.

Néha még az évek ritkán
előkavarják a nevit.
De már nem fáj. Emlékét, óh,
megszépült kínok temetik.

Ilyenkor az idők alján
nagy szoknyája el-elvillan
előttem, és tűzpiros még,
mint volt szép nagy álmaimban.

                          1949