Mátyás király és a cinkotai kántor

– Szatmári népmonda –

A cinkotai főpapságon ki volt írva: „A cinkotai főpapság bú és gond nélkül éli világát.”
Mátyás arra járt, meglátta, és azt gondolta magában, hogy hát ő király, egy országnak parancsol, mégis van bú és gond a fején éppen elég.
Bement a főpapságra, és azt mondta:
- Ha az én kérdéseimre, gondolataimra meg nem feleltek, jaj nektek!
Meglett a nagy szomorúság, hogy vajon mit kérdezhet a király, vagy mit gondolhat.
Ahogy a papok így búslakodnak, beállít a részeges kántor. Látja, hogy nagy szomorúságban ülnek, azt kérdezi:
- Mi a baj?
Mondják a papok, hogy Mátyás király milyen parancsolatot adott.
A kántor azt felelte:
- Ne búsuljatok, majd megfelelek én. Csak hát öltöztessetek fel! – Nagyon rongyos volt a kántor, mert megivott mindent.
Másnap elindult a kántor Budára. Mikor megérkezett, kérdezi Mátyás király, hogy honnan jött.
- Cinkotáról, hogy felségednek minden kérdésére és gondolatára megfeleljek.
Mátyás király először azt kérdezte:
- A tengerben hány kanál víz van?
A kántor ráfeleli:
- A Jóisten kanáljával csak egy, az emberekével mérhetetlen.
Másodszor azt kérdezi a király:
- Mikor van a lovon legtöbb szőr?
- Ősszel több, tavasszal kevesebb.
Harmadszor azt kérdezi a király:
- Hol van a világ közepe?
A kántor a botjával a szoba közepét körülkanyarítja, és azt mondja:
- Felségednek Budán, nekem pedig Cinkotán.
Negyedszer kérdi a király:
- Na, mit gondoltam?
- Felséged azt gondolja, hogy a cinkotai főpappal beszél, pedig csak a részeges kántorjával.
- No, az én kérdéseimre és gondolatomra megfeleltél, most már mit kívánsz?
- Hogy az icce Cinkotán még egyszer akkora legyen, mint eddig volt.
De az árát nem kérte! Így az icce nagyobb lett, de az ára is kétszerannyi lett.