Mihály László: Nálunk
A rétek korán hervadoznak
S fáknak hamar hull levele
S a pajzán Délt messze zavarja
Hegyeinkről a Nemere.
Erős legyen, pajtás, a markod
S ne tétlenkedj, ha erre jössz –
Itten biz’ soványan aratnak
S édes szüret sem ismerős.
Zuzmorás, hideg rengetegben
Kis ablakos, picinyke ház,
Kéménye sincs, csak úgy tüzelnek –
Örülsz neki ha erre jársz.
Rejtünk lelkünknek, hegyeinknek
A mélyén sok kincset, erőt –
S a búba is remélünk, mint e télbe
A hótakarta ősfenyők.