Varró Dezső: Rigódal kedvesemhez
Titok, mindig titok
az öle, a szeme.
Megölhet kezéből
egy rózsa levele.
Titok, mindig titok,
ott is, hol leplezett,
akkor is, mikor sír,
és titok, ha szeret.
Haját és derekát
csupa fényből fonták.
Jókedvű angyalok
az égnek áldozták.
Mellére gondolok,
a száját keresem.
Mindig csak ő kacag
és ő a szerelem.
Ő tehet királlyá
egy csókkal, amit ad.
Érte leszek őrül,
ha vágya elapad.
Pokolba vethet és
elönt a pézsmaszag
eperízű száján,
ha kitör a harag.
Csak tőle rettegek,
ha kedvét nem leli,
jég-tulipánokat
nyílanak keblei.
Játékos állat ő,
mint az árny, mint a lány.
Fülemile-ének
a batul almafán.
És vele alszom el;
amikor ébredek,
úgy ébredek, mint a
játékkal a gyerek.
Fülébe dúdolom
síró rigó-dalom,
mint az éj,feketén
és sírva dalolom.
Fekete rigónak
sima gyep az ágya,
mint az éj, fekete,
a szerelem gyásza.