Versényi György: Ez a szív volt nem rég, Hajtsd lelkem, Panaszol, panaszol, Szívem most is úgy megrezdül!; Úgy reszketett kezem kezedben

Versényi György:

Ez a szív volt nem rég

27.

Ez a szív volt nem rég
Oly fájó, beteg?
A kétségbeesés
Ezt támadta meg?

S ez most olyan boldog,
Megelégedett?
S érez mondhatatlan
Édes kéjeket?

Meg van vetve ágyam,
Megvette már.
Lefekszem, de lelkem
Most is nála jár.

Mily álmaim lesznek
Majd az éj alatt?
Fel-feltámad bennem
Ez a gondolat.

Nem kívánok mást csak
Olyan istenit:
Éljem át e napnak
Jelenéseit.

Érezzem kezemben
Forró kis kezét,
A mint rám függeszti
Bűvös két szemét;

Ajakomon ajkát,
Azt az édeset.
Oh ily kéjt e szív még
Soh’ sem érezett.

De ha ő úgy szeret,
Mint én szeretem.
Ez üdv ragyogja be
Egész életem.

 

Versényi György:

Hajtsd lelkem

6.

Hajtsd lelkem, a vállamra fejecskéd,
Bizalmasan csak csevegj velem!
Kis kezeddel fürteim egyengesd,
Szép szemeddel nézz rám, édesem!

Kérdezd, kérdezd ártatlan ajakkal,
Mért megyek el tőled ily korán?
Ígértesd meg, vissza jövök majd, ha
Újra lomb fakad a puszta fán.

Figyelmeztess, hogy a nagy világban,
Mondják, annyi csábos arc vagyon,
Elszeretnek és akkor szívecskéd
Fájdalmában vérezik nagyon.

Beszélj, édes féltékeny gyermekem,
Benső, igaz, meleg szavaiddal,
Hadd fojtsam el kedves beszédedet
Izzó ajkam forró csókjaival!

 

Versényi György:

Panaszol, panaszol

28.

Panaszol, panaszol
Csevegő ajakad,
Úgy elpanaszolod
Búdat, bánatodat.

Szenvedtél hát értem?
Sirattál édesem,
Mint én sirattalak
Álmatlan éjeken?!

Most is könnyezel még,
De a boldogságtól.
Itt vagy karjaim közt,
Bánatidtól távol.

Itt vagy karjaim közt…
Érzem leheleted.
Mint dobog szívecskéd,
Mint piheg kebeled!

Irigyek, galádok
Angyal-arcot öltve,
Titokban terveltek
Szerelmünkre törve.

A kis galambnak is
Ily biztos az élte:
Mézes búzaszemmel
Csalogatják lépre

Mint vádoltuk egymást!
Szívünk mennyit vérzett!
De feledjük mindezt!
Mindez a múlté lett.

Simulj csak arcomhoz,
Hajolj kebelemre.
Puha kezecskédet
Tedd lázas szívemre.

Selyem fürteidnek
Borítson be árnya!…
Úgy… úgy – csókolj, csókolj
Bércek tündér lánya!

Susogj, susogj tovább
Édes szép gyermekem…
Könyörülő Isten,
Könyörülj eszemen!

 

Versényi György:

Szívem most is úgy megrezdül!

21.

Szívem most is úgy megrezdül!…
Enyhe szép tavasz vala.
A nap éppen lemenőben,
Egy susogó nyírerdőben
Bolyongottam tétova.

Mindig beljebb, mindig beljebb
Kergetett mély bánatom.
Szívem sajgott, szívem vérzett…
,Oh én Istenem, mivé lett!’
Hangzék át a lombokon.

Megrezzentem… ott mellettem
Állt egykori kedvesem.
,Milyen beesett az arcod!
Mi búsított, mi aggasztott?
Jer, beszéld el énnekem!

Piros ajkad mily halvány lett,
Remeg, mint a nyárlevél,
Szemed tüze mint kiégett!
Szólj, édesem, mi lelet téged?
Ily beteggé mint levél?’

Én bámultam, ajakamon
A beszéd majd oda vész,
„Minő kérdések… csodálom…
Hisz”… felébredtem! Csak álom,
Csak álom volt az egész!


Versényi György:

Úgy reszketett kezem kezedben

48.

Úgy reszketett kezem kezedben,
Úgy dobogott szívem,
A míg az esküt elrebegtem,
Elrebegted, hívem.

És most enyim vagy mindörökre,
Enyim vagy édesem.
Kínos, végetlen szenvedésim
Már mind elfeledem.

Vérem fagyasztja, rá gondolva,
Hányatott életem
S érted még egyszer átszenvedném,
Szerető hitvesem.

De a földönfutásnak vége,
Meleg karok között
A boldogságnak angyala a
Szívembe költözött.

Csókolj, csókolj oh szépem, csókold
Ajakam, homlokom,
Hitesd el, hogy mindez való, hogy
Most már nem álmodom.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf