Orbán Balázs: Marosvásárhely fekvése és keletkezése

    /részlet/

    A délkeleti irányból lefolyó Poklos patakának Marosba szakadásánál egy lomberdők által koszorúzott hegyfok szögellik ki. – Ez Nagyerdő nevét a tetejét koronázó s oldalait borító több száz hold kiterjedésű azon csereerdőről veszi, mely itt ezen erdőszegény vidéken a Nagyerdő elnevezést jogosan kiérdemli. Ezen hegységnek vég előfokát Somostetőnek nevezik: ott vannak Vásárhelynek szép nyaralókkal, borházakkal és csinos gloriettekkel tarkázott szőlői. Maga a báros e hegyfoknak térbe enyésző legalsó lépcsőzetén és annak a Maros által körülkanyargott észak-nyugati alján igen regényesen és festőileg fekszik, s főként az alulról jövő előtt egy tekintélyes nagy városnak tűnik fel. Ha a távolból költött várakozásnak nem is felel meg, azért mégis a Székelyföld legnagyobb és legszebb városa, melynek közel 12.000 lelkes és szorgalmas magyar lakosa van, mi az 1873-iki népszámláláskor talált 7348 lélekhez viszonyítva igen kedvező népszaporodást mutat. Ezen lakosság kivétel nélkül székely, mert úgy a kevés számú keleti vallásúak, mint a lutheránusok, zsidók és letelepült idegenek teljesen el vannak magyarosodva. E népség igen nagy értelmiségi járulékot ad, mit a kir. tábla, a reform. főiskolája és a kath. gymnásium itt léte hovatovább örvendetesen gyarapít, e mellett polgárságának igen nagy része ipart, kereskedést, űz, de azzal kapcsolatosan – mint minden székely város lakossága –a föld és szőlőművelést is nagy előszeretettel gyakorolja, s arra alkalma van is, mert Marosvásárhelynek minden városaink közt határa legnagyobb, mely 5732 hold 593 négyszög öl, szőlő 163 h. 833 négyszög öl, a többi szántó és kaszáló. Ha Vásárhelynél, központi és kedvező tájrajzi fekvéséből kimagyarázható, gyors emelkedést észlelhetünk a múltban, annál nagyobb fejlődését remélhetjük a jövőben, mert a mindinkább közeledő vasút és a soká el nem odázható Maros-szabályozás által egész idáig felhatandó marosi hajókázás által eddigi elszigeteltségéből nemcsak ki fog emelkedni, hanem mint a nyert terményeikben s egyéb természeti adományokban gazdag Székelyföldnek főempiruma, a világkereskedelem és forgalom egyik tekintélyesebb pontjává való fejlődésre van hivatva, mely állását hogy mihamarább elfoglalja, lelkemből óhajtom.

    Azonban míg a jövőnek el kecsegtető szebb reményei teljesülnek, illő, hogy ezen oly nevezetes városnak múltját – a mennyire lehetséges felderítsük már csak azért is, hogy ismeretes legyen azon talapzat, melyre a jövő – szilárdságánál fogba – bizton ránehezedhetik.

    Marosvásárhely, melyet latinul Novum forum Siculorumnak, a görögizálók Agropolisnak, oláhul Osiohejeunak neveznek, valószínűleg – miként latin neve is mutatja – újabb keletkezésű városa Székelyföldnek. Okmányok által is támogatott hagyomány szerint e helyen szokták volt a székelyek a magyar királyok alatt az ököradót beszolgáltatni, mivel pedig ezen ökrök megbélyegezésével egyszersmind vásár volt egybekötve, hogy kinek ökre nem volt, vehessen, vagy cserélhessen, egyúttal oly hely is volt, hol gyakrabban sok nép gyűlt össze, miért kezdetben néhány kereskedőt, később azonban többen is települtek oda. Így keletkezett ott kis vásár(os) hely, mely lassankint várossá nőtte ki magát, s mely később több falunak odacsatolása által növekedett, mint alább látni fogjuk. Hogy mikor alakult és fejlődött ki, arra nincsenek biztos adataink, de hogy mára XIV. század elején tekintélyes helység volt, azt a pápai dézsmák regestruma mutatja, hol Novum Forum, Novum forum Syculum és Novum Forum Sicolorum néven van bejegyezve, oly tekintélyes dézsma-részelt fizetéssel, minővel az idő szerint Erdély kevés egyházközsége járult. Hogy pedig ezen egyházközséget ne ma szomszédos faluk csoportosítása, hanem maga Új Székelyvásárhely alkotta, bizonyítja; azt, miszerint a regestrumban a szomszéd helységek minden irányban (mint Sz. György, Sz.-Anna, Udvarfalva, Sz.-Király, Keresztúr, Koronka, Sz.-Iván) külön önálló egyházközségeknek vannak bejegyezve, és így fel kell tennünk, hogy ezen első történelmi tudatunkkor már jelentékeny helységnek, hogy ily kifejlődést nyert légyen, legalább is egy százados életre volt szüksége.

    Hogy Nagy Lajos korában is még mindig a Forum Sicolorum név szerepel, s hogy dicső királyunk négyszer fordult itten meg ,arról négy régi okmány kezeskedik. Egyik 1360-ról, midőn innen kelt okmányban rendeli, hogy Zezárma nevű vásáros helyet helyreállítsák, másodszor 1366. jún. 24-én, ismét 1367-ről Sz.-János napján okmányt ád ki, Forum Siculorumról keltezve, melyben Haranglábi Mihálynak Deesfalvára adományt ád. Végre negyedszer 1370-ben a kereszt feltalálása ünnepe utáni nyolcad napon, midőn István székelyek grófjának Brassó irányt Vásárhelyről rendelkezik. Ez okmányban fordul elő legelőbb Zekel Wasarhel (magyar) neve. Hogy pedig már Nagy Lajos korában város számban volt, abból lehet következtetni, miszerint már ekkor céhbe állott iparosok vannak ott, s Nagy Lajos király a vásárhelyi szűcsök céhének azon kiváltságot adja, hogy az állatok nyers bőreit ők vehessék meg.

    Hunyadi János 1448-ban jan. 20-án szintén megfordult Vásárhelyt.

    Zekel-Vasarhely neve másodszor 1451-ben fordul elő, midőn Hunyadi János kormányzósága idejében Vizaknai Miklós alkormányzó és Wingárthi Geréb János görgényvári parancsnok elnöklete alatt a székelyek nemzeti gyűlése itten jön egybe, mikor a székely örökösödés rendje megállíttatik. Az 1567. évi regestrumban „Oppidum Wasarhely”-nek írva 125 kapuval fordul elő, tehát már ekkor is legnagyobb minden székelyföldi városok között, Bölön kivételével.

    Legelső szabadalomlevele Mátyás királytól van, melyet 1482-ben hainburgi táborából ad ki. Ebben „Zekel Wasarhel” néven Oppidumnak címezi, lakóit országszerte vámfizetés s mint nemeseket a fejadó alól kiveszi, s három orsz. sokadalommal ruházza fel.

    Ugyan Mátyás királytól nyeri Vásárhely zászlaját is, melyre veres és arany fonallal ez volt hímezve: „Jesus Nazarenus Rex Judecorum”, mi arra mutat, hogy Mátyás hadjárataiban az általa kitüntetett vásárhelyiek is résztvettek s vitézül harcoltak, mert zászlót azon korban csak hősiesség jutalmául szoktak adni.

    Ekként alaptalan Benkő József s mások azon állítása, hogy Vásárhely helyén már a rómaiak alatt város volt, mert azt bizonyító semminemű rommaradvány nem tűnik fel, mivel az itten feküdni követelt Napoca nem itt, hanem alább M.-Keresztúr közelében volt, hol az ezt bizonyító colonia és castrumnak nyomai – mint látni fogjuk – ma is észlelhetők. Úgy alaptalan Engel azon feltevése is, hogy itt Utidava vagy Dorica Colonia feküdt volna, s még alaptalanabb azon másik nevetséges állítás, hogy Vásárhelyt a Maricanus Schythulusok között a németek építették 1004-ben, mert ez semmi okmánnyal támogatva nincsen, mert e földön német soha sem lakott, s ekként nem is építhetett itt várost, hanem építette azt a székelynek azon vásáros, kereskedői hajlama, mely minden székelyföldi városainknak lételét előidézte, valamint azok emelkedését és fejlődését eszközölte; s így minden régiség-tiszteletünk s klasszicitás-kedvelésünk mellett is Vásárhely alapulását történelmileg legfeljebb a 14-ik század elejére tudjuk felvinni.

    Hogy már Mátyás király korában Vásárhely önálló tanáccsal és önkormányzati joggal bírt, azt abból következtethetjük, miszerint 1484-ben Báthori István vajda rendeli, hogy e város lakóinak ügyeit a helybeli tanács lássa el, s ugyan ő 1485-ben Székelyvásárhely lakóit az ország határán kívül való katonáskodástól mentesíti.

    1521-ben Báthori Szaniszló fia, István alvajda rendeli, hogy a hadsereg Székelyvásárhelyen ne állomásozzon.

    1536-ban Majláth István vajda ugyan e város lakóinak szabadalmat ad, hogy áruikkal az országban szerte járhassanak.

    1554-ben Dobó István és Kendi vajdák a Maroson való malomépítésre adnak szabadalmat Vásárhely lakóinak.

    Még nagyobb kedvezményekben részesül Vásárhely a nemzeti fejedelmek alatt, mert a városok emelkedését, a polgári elem fejlődését mindenütt elősegítő Izabella 1557-ben rendeli, hogy Vásárhely polgárai csak saját bírájuk előtt tartozzanak törvényt állani, más bírák törvénybe nem hívhassák. Egy másik ugyanez évben kelt okmányban lakóit úgy Erdély, mint magyarhoni birtokaiban minden vám alól kiveszi.

    1559-ben János Zsigmond rendeli, hogy a szék tisztjei a székelyvásárhelyi mesterembereket ne terheljék és ugyan ő 1562-ben hogy a hadvezérek lovaikat e város határán ne legeltessék.

    1572-ben Báthori István úgy Vásárhelyt, mint Szeredát a porta adóján kívül minden más adó alól kiveszi, és ugyanez évben rendeli, hogy azon jobbágyok közül – kik a felkelés elől vonták e városokba magokat – a nemesek közül senki egyet is törvény útján kívül vissza ne vehessen.

    1578-ban Báthori Kristóf a szék tisztségének hatalmaskodását tiltja.

    1593-ban Báthori Zsigmond rendeli, hogy az utódok nélkül elhalt polgárok javai a városra szálljanak, s a fiscusnak ott semmi keresete ne legyen. Hogy Mihály vajda e várost kegyelte és kímélte, arról több okmány kezeskedik, így 1599-ben rendeli, hogy a városban lakó nemesek – ha szükség kívánja – a városnak segélyére legyenek, egy másik ugyanez évben kelt rendeletében e város bírájának katonai jelvényt rendel, és végre egy harmadik 1600-ban kiadott rendeletében komolyan meghagyja, hogy senki felhatalmazása nélkül e városban ne erőszakoskodjék.

    Azonban mindeniknél nagyobb kegyelet és előszeretettel viseltetett a város iránt a nagy Bethlen Gábor, ki 1616. ápril 29-én adja ki azon nevezetes okmányt, melyben Székelyvásárhelyt lakóinak gyakran tanúsított hűsége és hősiessége jutalmául a mezővárosi minőségből – melyben régi időktől fogva volt – kiemelvén, Marosvásárhely név alatt szabad királyi városok kiváltságával összehangzólag falakkal, bástyákkal s más védművekkel ellátott erősséget emeljen, azt ágyúkkal, szakállasokkal s más hadiszerszámokkal felszerelhesse, puskaporos malmokat csinálhasson. Továbbá a vásárhelyiek régi törvényeit megerősíti, s végre rendeli, hogy a város területén lakó, vagy ezután oda települő nemesek személyökre nézve nemcsak maradnak, de házaik és a város határán levő földjeikre nézve a város törvényhatósága alá tartozzanak, s annak közterheit más polgárokkal egyformán hordozzák.

    Ez időtől fogva vesz el a Székelyvásárhely elnevezés, s lép helyébe a Marosvásárhely név.

     

    Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, IV. kötet, Pest. Ráth Mór kiadása, 1870., 106–108. oldal

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf