Erdélyi József: A szerelem erdejében
A szerelem erdejében,
körülvett a bánat engem,
magam vagyok tévedt utas
s rámcsattog a szárnyas farkas,
rámsziszeg a sárkánykígyó,
igém ellenök már fogyó.
Szívem is már szakadóban,
eszem is már tagadóban,
jaj be nagyon elmélyedtem,
nincs alattam, nincs felettem,
nincs köröttem senki-senki,
aki jóra vezessen ki.
Anyám, anyám, te szültél-e,
szíved alatt viseltél-e,
mért nem fogod meg a kezem,
hogy ne verjen úgy ez a szem,
mért nem rejthetem orcámat
enyhébe ruhád korcának?
Sosem voltál, anyám sem vagy,
ha varázsod így cserbenhagy,
s ha sínylődtél, míg viseltél,
ha kínlódtál, midőn szültél,
akár élnél, akár halnál,
nem tartozok semmivel már.
Szívemben mert én is, egy nőt
viselek, ám nem csecsemőt,
anyám, aki újjászüljön
engem vagy pedig megöljön,
vagy ne hagyjon futnom épen
a szerelem erdejében.
Budapest, 1924
Pesti Napló, 1924. augusztus 22.
MTA KIK Kézirattára, Ms 5584/789