Mátyás király meg az öregember
– Baranyai népmonda –
Egyszer Mátyás király nagyurakkal járta az országot. Megszólított egy öregembert, aki valamikor katonája volt, mert Mátyás király megismerte ám később is, hogy ki szolgált nála.
- Tisztességgel öreg – mondta a király.
- Köszönöm az asszonynak! – felelte az öreg.
- Hány pénzért dolgozik?
- Hatért!
- Hányból él kend?
- Kettőből.
- Hát négyet hova tesz?
- Azt a sárba dobom!
- Hány még a harminckettő?
- Már csak tizenkettő?
- Már csak tizenkettő.
- Meg tudná-e fejni a bakkecskét?
- Meg én!
- Amíg a képemet meg nem látja, addig meg ne magyarázza senkinek, amit most beszéltünk.
A király továbbment. az uraknak nagy birtokot ígért, ha meg tudják magyarázni a kérdéseket. Az urak meglepték az öreget, és kérték, hogy magyarázzon meg mindent.
- Addig nem mondhatom meg, míg a király képét nem látom – mondta az öreg.
Megállapodtak tíz aranyban.
- Tisztességgel öreg, ez azt jelenti, hogy az asszony mossa rám a ruhát, a tiszta ruha pedig tisztesség. Azért mondtam, hogy köszönöm az asszonynak.
- Miért dobja a pénzt a sárba?
- Mert kettőből magam élek, négyet meg a fiamra költök, az pedig annyi, mintha a sárba dobnám.
- Hát az mit jelent: hány még a harminckettő?
- Megmondom tíz aranyért!
Leolvasták a tíz aranyat.
- Legénykoromban harminckét fogam volt, de most már csak tizenkettő van.
- Hét a bakkecskét hogyan feji meg?
- Ahogyan most az urakat megfejtem!
- No megálljon! Megmondjuk a királynak, hogy megmagyarázta a beszédet, pedig a király képét nem is látta!
- Én nem láttam a király képét?! Itt van ni! – S mutatta az aranyakon a király képét.
Az urak elsompolyogtak.