Ábrányi Emil: Cyrano de Bergerac

I. felvonásának 4. jelenetéből

CYRANO

Azt mondja, hogy nagy orrom van?… No lássa
Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:
Kihívón: «Én nem járnék ám vele!
Sebészt hívatnék, hogy metélje le!»
Barátilag: «Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!»
Leírón: «Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!»
Kíváncsian: «Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?»
Kecsteljesen: «Ön nagy barátja, lám
A madaraknak! Póznát tart nekik.
Hol magunkat jól kipihenhetik!»
Kötődve: «Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?»
Intőn: «Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!»
Gyöngéden: «Lássa, megfakul a bőre,
Színét a napfény durván szívja ki –
Egy kis napernyőt venne tán nek!»
Pedánsúl: «Hallott az Arisztofanesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől… e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszú csont!»
Gavallér-módon: «A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!»
Fellengzően: «Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!»
Tragikusan: «Vörös tenger, ha vérzik!»
Bámulva: «Ó eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!»
Lírailag: «Kagyló ez s önt Triton?»
Naivul: «Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt ezt a műemléket?»
Mély tisztelettel: «Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!»
Parasztosan: «Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!»
Hadászilag: «Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!»
Üzletszerűen: «Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!»
Végül, torzítva Pyramus kráját:
«Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!… Pirul az áruló!»
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás!
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!