Gács Demeter: Lehervadt a rózsánk…

Fekete a nádas,
nem süt a hold rája.
Bujdosó kurucnak
zsombik a tanyája.
Madártól zörgő sás
gyakor ijedelme…
Rongyos már a dolmány,
rongyos a tarsoly, de
úgy sincs semmi benne,
úgy sincs semmi benne.

Lehervadt a rózsánk
a majtényi réten.
Rákóczi csillaga
nem ragyog az égen.
Jó lovam ott hagytam
holtan a Meszesben…
Tornácos portámat,
régi szeretőmet
hiába kerestem,
hiába kerestem.

Csorba az én kardom,
kirágta a rozsda.
Nyomorék lábamat
labanc ló taposta.
Mégis, mégis, mégis,
csak az Isten adja!
lóra ülök, ha majd
még egyszer, még egyszer
szól a rajta, rajta!
Szól a rajta, rajta!

Urunk, fejedelmünk,
nagyságos vezérünk!
Meddig kell bújdosni,
vezekelni nékünk?

1924