Az ördög meg a kanász

Ördöngős mesék

Egyszer a kanász kint legeltetett a zákányszéli gyepen. Odament az ördög, megszólította:
- Tied ez a csürhe?
- Nem. Én csak a kanász vagyok mellette.
- Na, akkor fogjunk össze, menjünk el kereskedni, mert te jobban értesz a disznókhoz, mint én. Itt egy zsák pénz, induljunk a szegedi vásárba.
Rengeteg disznót vett az ördög, de a szegény kanásznak csak hét sovány, beteges malacra futotta. Amit összevásároltak, közös ólba eresztették. Másnap vakarta a fejét az ördög.
- Most hogy válogatjuk szét, hogy így egybecsuktuk őket. Én nem jegyeztem meg egyet sem.
- Én mindegyik farkán csavartam egyet – válaszolt a szegény kanász. – Amelyiknek kunkori a farka, az mind az enyém.
A kanász értette a mesterségét, tudta, hogy a kunkori farkú disznó egészséges. Így aztán gazdaggá lett, övé lett a sok disznó, az ördög pedig elszegényedett.
Aztán az ördög bevetett egy hatalmas táblát búzával. Amikor már érett a vetés, kérdezte a knásztól:
- Válassz, melyik kell, a fölseje vagy az alsaja a gabonának?
- Nekem csak annyi kell, amit két kézzel a tetejéről összemarékolok.
Örült az ördög, hogy most neki marad a nagyobb rész. De csak később jött rá, hogy megint veszített. A következő évben hagymát vetettek. Most az ördög választott. Gondolta, megállj, szegény kanász, túljárok az eszeden, mert én választom a fölső részt.