Hangay Sándor: Te vagy-e?
Te vagy-e? – mondd – kit várt a lelkem
Sok éjszakán át térdepelten
Hitem leégett templomába?
Te rólad zengett az az ének,
Amit oly sokszor számonkérek
Várva ígért s nem jött csodákra.
Te vagy a nő, a makulátlan,
Ki ott éltél anyám dalában?
Tavaszi égen szép szivárvány…
Hinnék benned, de ver a kétség
És rám borul a vak sötétség,
Mint rendíthetlen kripta-márvány.
1923