Törőné Korpássy Mária: Gyóni versei
Kétség, remény közt jöttek – születtek
Életre hozta sok haláltusa
S a harcmezőkön végig suhintó
Végítéletnek lángoló pallosa.
Kétség s reménnyel csatázó betűk…
…Süvít a gránát a sorok között.
A világégés lángtengerében
Urrá lettél a halál fölött.
Nincsen elmúlás! Csak örökélet
Egy végnélküli változatban.
Érezned kell, mint szólnak a sorok,
Ha szavuk szíveddel összedobban.
…Láttad a költőt harctüzében
Kétség, reményközt szórja álmait
Végnélküli változatok során
Nemzetét őrzi – Lelket gazdagít.
S a kincseket glóriába fűzve
Nem illesztheted homlokára!
Idegen földben alussza álmát
Egy trianoni nép – Nagy királya.
Borulj le tehát – e verssorokra
S ha lelkedben kínok égnek, fájnak,
Ott sincs nyugvása idegen földben
Egy örök élet porsátorának!!!
1936