Gyóni Géza: Bús monológ egy arckép előtt, Dicsőség a magasságban

Gyóni Géza:

Bús monológ egy arckép előtt

Búsrajzú férfi-portré
Néz le reám a falról.
Rémlik, hogy ismerős:
Tükrökből ismerősöm,
Kék tükrökből, amelyek
Vizek hátán csillantak,
Mikor hidakon álltam
S a mély vizekbe láttam
Szomorú sok-sok őszön.

Ó ismerős bús homlok,
Nagy tervek büszke dombja,
Nagy tervek síri dombja,
Kezem sokszor simított.
Kezem de sokszor is vert,
Míg gyászrakongó órán
Halottlepő lepellel
Jártak fel sírjaikból
Régi vágyak és titkok.

Ó ismerős szemek,
Sötétek, messze nézők,
Mindig távolba nézők,
Közelben mit se látók:
Az én szemeim vagytok,
Ködben is rózsát érzők,
Míg más ölébe hullik
Az ért gyümölcs s a teljes
Virág, a legvirágzóbb.

Én ajkam, kacagónak
Mért nem festett a mester!
Hiszen kacagni oly jó
Magunkat bátran fentrűl,
Vagy megátkozni szörnyen!
(Hol láthatott igaznak,
Hogy átkozódó ajkam
Egy bús ecset vonásán
Fáradt mosolyra ferdül?)

Én ajkam, de igaz vagy:
Ó nem érdemes immár
Kacagni, átkozódni,
És sírni sem titokban.
Egy-két csók s dal talán még,
Amit ez ajkak várnak,
És azután, jó mester,
A képed vallja csak, hogy
Valaha én is voltam.

Gyóni Géza:

Dicsőség a magasságban

Adjátok rám papi palástom,
Amelyet egykor elvetettem,
A fegyvert most lábhoz bocsátom.
Kik jártunk a vér mezein,
Egyek leszünk ma, véreim,
E buzgó Isten-tiszteletben.

Oltáraink a barna dombok;
Oltárleplek bíbora: vér,
Mely szent harcunkon bőven omlott.
Szent vér és minden csöppje boldog,
Mert hű szívekből híven csorgott
A Hazáért és az Istenért.

Szálljon a füstölők tömjéne.
Orgonánk: ezer érc-torok.
Ez az Ítélet nagy miséje:
Rabló ellenség döghalálát
S a szabadulás szent óráját
Zengjék ma hősi kántorok:

Dicsőség a magasságban, -
Dicsőség az erős Istennek.
Isten földje ringassa lágyan
Testvéreink, a hősöket,
Kiket villáma döntöget
S kik már a harcban elpihentek.

Dicsőség a magasságban, -
Dicsőség a fehér királynak,
Ki szabad nép szívébe zártan
Fehéren trónol trónusán,
S kit túl ezer nehéz tusán
Szabad és boldog népek áldnak.

Dicsőség a magasságban, -
S az emberekhez jóakarat...
S hol áldott szívek várnak gyászban...
Hol büszkén borul ős Verecke:
Magyarok csillaga vezesse
A diadalmas hadakat.

Szálljon a füstölők tömjéne;
Szóljon ezer ágyú-torok.
Ez az Ítélet nagy miséje;
Szentvize: vér, virága: béke -
S magyar Kanaán szent földjére
Vezetnek égi pásztorok.