Laurisin Lajos: Vallomás

A szellő rólad súg mesét,
Ha az égbolt kékes-setét.
Téged sugároz rám a nap;
S az árnyék lombos fák alatt
Tebenned ad énnekem enyhet.
Te vagy, kiben én megpihenjek!
Rólad dalol a madár ajka,
Te fájdulsz bennem zsongón, sajgva
Terólad zeng az estharangszó,
A társtalanul légbehangzó.
Neved ritmusát zúgja szívem,
Téged rajzol az álom híven!
Számomra csak Te vagy az Élet,
Az öröm, melytől szerteszéled
Szívem egén a ködös bánat…
Szeretlek! Kívánlak! Imádlak!

1940