Szegedi Mátyás-mondák

MÁTYÁS KIRÁLY HORDJA A KÖLES ZSÁKOT

Egyszer Mátyás király mendegélt az országúton. Utolérte két kocsi, mind a kettő kölessel volt megrakva. Mátyás királyt az egyik kocsi elhagyta, de a másikon kiszúrt a bicskájával egy köles szákot, aztán továbbment a kocsi mellett.
No, egyszer csak azt kérdezi, hogy hol lehet munkát kapni.
Mondja neki a kocsis, hogy jöjjön csak abba a faluba, ahova ő meg, és abba a malomba, ahova ő viszi a kölest, majd ott behordja a köles zsákokat.
Hát jól van! Amint a malomhoz érnek, kezdik behordani a köles zsákokat a kocsissal együtt. Hű, de megijedt a kocsis, amikor látta, hogy az egyik zsákból kifolyt a köles! Ezt most neki kell megfizetni!
Mikor a gazda látta, hogy mi történt a zsákkal, háromszorosan fizettette meg a kocsissal a zsák kölest.
Másnap hívatja ám az elöljáróság a malmost meg a kocsist. Itt elmondta Mátyás király, hogy ő szúrta ki a zsákot. A kocsisnak megfizette a köles háromszoros árát, azonfelül még egy zacskó aranyat is adott neki, a malmost pedig megbotoztatta, mert annyit követelt a szegény kocsison.

A KŐLEVES

Mátyás király egyszer egy szegény emberhez ment, kért tőle egy kis levest, de a szegény embernek még az se volt: nem volt semmije se.
- Nem adhatok, nincs semmim se!
- Nem kell ahhoz csak egy kő, hozzanak be egy darab követ, majd főzök én.
Behoztak egy nagy követ.
- Nem kell akkora, csak egy kicsi!
Aztán adott nekik pénzt, hozzanak a boltból lisztet meg zsírt.
Azzal Mátyás király hozzáfogott főzni, levest, kőlevest. Mikor megfőtt, hívta őket enni, de nem mentek. Csak maga evett Mátyás király levest, kőlevest.
Amikor elment, hagyott a fazékban nekik is, azt mondta, hogy egyék meg.
Mikor odamennek, nézik a levest, hogy milyen az a kőleves, hát az alja tele van arannyal!
Mindjárt tudták, hogy Mátyás király járt náluk.

MÁTYÁS KIRÁLY NAPSZÁMBA DOLGOZIK

Amint Mátyás király városról városra vándorolt, hát az egyik városban építettek egy nagy házat. Ő is beállt napszámosnak.
A pallér, amikor felvette, azt mondta neki:
- Te naplopó, ha nem dolgozol, akkor megbotozlak, aztán elkergetlek innen!
Mátyás királyt az álláscsinálókhoz tette, és a nehéz állványgerendákat kellett neki cipelni. Majd megszakadt!
A többiek keveset dolgoztak, csak nevették, és azt mondták:
- Ez még nem tudja, hogy kell a napot lopni!
Elmúlt a hét, fizettek, Mátyást is kifizették. De a pallér gazember volt, kevesebbet fizetett neki, a többit zsebre vágta.
Mátyás király kevesellte a pénzt.
Akkor a pallér azt mondta:
- Ilyen naplopó, mint te, még ennyit sem érdemel!
Mátyás király két nap múlva királyi ruhát vett magára, s megjelent az építkezésnél. Hívatta a pallért, és elmondta neki, hogy mit tapasztalt.
A pallér váltig bizonygatta, hogy mindenkit munkája szerint fizetett. Hiába, Mátyás király megbüntette a pallért, de megbüntette a dologkerülőket is.

MÁTYÁS KIRÁLY ÉS AZ ARATÓK

Kocsin utazott Mátyás király: nagyon meleg volt, éppen aratás volt.
Azt mondja a kocsisnak:
- Nézd, ezen a kocsin milyen meleg van, mennyit szenvedek!
Azt mondja a kocsis:
- Hát ha ott aratni kéne, ahol azok az emberek aratnak!
- No, hajts oda! – mondta Mátyás király.
A kocsis odahajtott, Mátyás király leszállt a kocsiról, odaköszönt, kérdezte:
- Nehéz-e az aratás?
- Bizony izzadunk!
- Van-e elégséges élelem meg innivaló?
- Enni-innivalónk van elégséges, de nincs pihenőidőnk! – mondták az aratók.
- No, hát pihenjetek, majd most én vágom a búzát. Én is éltem vele valamikor!
- Mit akar itt köztünk? – mondták az aratók. – Még meg se tudja fogni a kaszát!
- Melyik a legjobb kaszás, az menjen elől, én meg utána!
Adtak neki kaszát, Mátyás király hozzáfogott, annyira hajtotta az első kaszást, hogy egyszer csak azt mondja ám:
- Uram, maga pihent ember, bele ne vágja a lábamba a kaszát!
De Mátyás király csak hajtotta az első kaszást. Szerencsére jött az uraság, az is mondja Mátyás királynak:
- El ne vágja a sarkát!
Akkor nézték az emberek, hogy mit tud Mátyás király! Ők meg azt mondták neki, hogy mit akar itt köztük.
Mikor eljött az uzsonnázás ideje, Mátyás király is leült uzsonnázni. Melege volt, a felsőkabátot kigombolta. Akkor ijedtek meg, hogy baj lesz, amiért úgy beszéltek!
Mátyás király aztán megparancsolta, hogy az aratóknak elég pihenőidőt kell adni. A kocsis is megvacsorázott, aztán elmentek.

MÁTYÁS KIRÁLY LUSTÁI

Mátyás király három lustát látott egy fal alatt. Ott hevertek, a szájukat eltátották, hogy majd a gyümölcs beleesik: lusták voltak a fát megrázni.
- No, ezeket hazavisszük, meghizlaljuk!
Hazavitte, betette őket egy házba, ott laktak. Híztak is szépen, mert Mátyás király jóltartotta őket. Ettek-ittak, nem volt semmi dolguk, egész nap hevertek.
Mikor már jól meghíztak, azt mondja Mátyás király az inasának, hogy most már küldje el őket, most már hazamehetnek.
Azt mondja az inas Mátyás királynak, hogy gyújtsa rájuk a házat, másképp meg nem szabadul tőlük.
Mátyás király aztán rájuk gyújtatta a házat.
Mikor már javában égett a ház, azt mondja az egyik:
- Ég a ház, gyerünk ki!
- Majd kivitet bennünket a király, ha kellünk neki! – mondja a második.
- Nem röstelltek beszélni? – ezt mondja a harmadik.
Meg se mozdultak, bent égetek mind a hárman. Így szabadult meg tőlük Mátyás király.

MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A MUTATVÁNYOS

Egy mutatványos mutogatta Mátyás királynak, hogy mit tud: a kulcslyukon egy szakajtó borsot áthajigált anélkül, hogy csak egyszer is megütötte volna a kulcslyuk oldalát.
Mikor vége volt a mutatványnak, majdnem földig meghajtotta magát, mert azt gondolta, hogy most szép ajándékot kap a királytól.
Azt mondja neki Mátyás király:
- Ha maga minden hajigáláskor ennyi borsot elhajigál, sok borsra van szüksége, ugye?
- Sokra, felséges uram – mondja a mutatványos.
- Adjatok neki tíz zsák borsot – parancsolja Mátyás király a szolgáknak –, hadd legyen mit hajigálni!