Bárd Miklós: A Balaton

Csacsog, fecseg, de nem tör csendet,
Szellők alusznak a habon.
Csak néha-néha loccsan egyet,
Szelíden, lágyan, altatón.
Nem mímel szilajkodva Tengert,
Felül került, mi benne jó;
Az éj csendjében gőgje szenderg,
S igaz valóját adja: - tó.

Elsimult, hogy a hold sugára
Tajtékon meg ne botlanék,
Baj vón' az alvó halacskákra,
Ha háborogna a fenék.
Ha fölszáguldna rajt' a hullám,
A halász nem fogna halat,
Enyelg a hab s a sásba bújván
Csókolgatja a partokat.

1934.