Mátyás király leleplezi a ravasz hízelgőt

– Galeotto Marzio nyomán –

Az egyik udvari ember úgy akarta Mátyás kegyét megszerezni, hogy gyakran vitába szállt vele. De hiába próbálkozott, mert Mátyás átlátott a szitán, különbséget tett a bölcs vitatkozás és az üres fecsegés között.

    Amikor az udvaronc látta, hogy nem ér el sikert, Terentiust idézte, az ókor híres vígjátékíróját:

    - A hízelgés jó barátokat, az igazmondás ellenségeket szül.

    De hiába akarta magát az igazmondás bajnokának mutatni, Mátyás király leleplezte:

    - Barátom, ez az idézet nem segíthet rajtad. Ugyanis csak azt tudjuk, ami igaz, tehát az igazság az emberi természetnek megfelel. Éppen ezért aki embernek érzi magát, az igazságnak is barátja.

    Mármost ha költők, vígjátékírók szavát idézzük, az csak bizonyos személyek helyzetének, nem pedig az általános igazságnak felel meg. Hiszen néha züllött emberek szerepelnek a vígjátékokban.

    Ebből következik, hogy a költői művekben az igazsággal homlokegyenest ellenkező és egymásnak is ellentmondó állításokkal találkozunk.

    Idézeted csak akkor lenne találó, ha jellemed és helyzeted megfelelne Terentius ábrázolásának.

    Az udvari ember pirulva hallgatta a király szavait, mert megértette, hogy a kiváló szellemeket sem hízelgéssel, sem ravaszsággal megnyerni nem lehet.