Sértő Kálmán: Éhség…
Az éhség zsírtalan és sótlan,
Hervasztó, gyilkos eledel,
Néha már én is megkóstolom,
Mint tücsök, aki énekel.
Dőljön össze a korhadt világ,
De én már hangya nem leszek,
Az uraknak gyűjtő hangyákkal –
Bús gyűjtés nélkül éhezek.
Szerszámom ez a kis ceruza,
Olyan, mint hentesbárd, eke,
Többet dolgozok ezer úrnál,
S meddő a munkám érdeme.
De akkor teszem csak a dolgom,
Ha nincs túlhideg, túlmeleg,
Szegény kis kopott henyélés ez.
Sóhajos-könnyes egyveleg.
Ötlovas hintón nem járok én,
És kaszinótag sem vagyok,
Nem rulettezek, nem golfozok,
Tornyos kastélyban nem lakok.
Életben elrohad a kedvem,
Mert két bátyám, népem arat,
És velem bámultatja magát
Még a sok-sok kirakat.
Kenyér, sonka és piros alma,
Kocsonya mosolyogreám,
Acélrugóként ugrál szemem,
És nyálmézet termel a szám.
Az éhség zsírtalan és sótlan,
Hervasztó, gyilkos eledel,
Néha már én is megkóstolom,
Mint tücsök, aki énekel…
Szabadság, 1936. április 5.