Kiss Menyhért: A magyar nóta

Csikay Gyurinak

Mikor anyám a bölcsőmet ringatta:
Magyar dalt dúdolva hajolt felém,
Innen van az, hogy szárnyaló szavakba
Fűzöm, mi van a szívem rejtekén:
Mikor a nótád hallom, drága mester,
S a nótádon át forró szívedet –
Verőfénnyel és síró föllegekkel
Hinted tele álmodó lelkemet.

A te hegedűd… erdélyi galambok,
Rigók szólása egybefolyva cseng,
Suhognak a hargitaalji lombok,
S dalol a visszhang, a szívembe’, bent.
Hol Maros vize csillogva türemlik
Ódon kastélyok lábai alatt.
A húrjaid gyönyörűen kizengik
Azt, mi a szívben bimbóvá fakad…

Ó, jól esik e felleges hazába,
Ha elringathat mester-hegedű,
Éltünk nem fürdik tüzes napsugárba,
Bús lelkünk hozzád vágyva menekül.
Ha veled vagyunk, bánatunk is könnyebb,
Tavasz fuvalma zsong a szíveken:
Te kitörlöd bús szemünkből a könnyet,
Amit kicsalt a csalfa szerelem…