Dutka Ákos: Ringass ó régi szerelem

A fenyvesek mély titku csendje altat,
Elém idéz az illatos homály; —
Zenét, — milyet e szent erdő sugallhat,
Szívemben a szüzcsend halkan orgonál.
Dalt, amelynek ütemén repülve
Hótested száll, kit oly jól ismerek;
Most érzem: itt, ez erdő szűrte
Szavad zenéjét, s véste kőfejed.
S míg illatával részegít a gyanta,
Mintha arcom lágyszálu hajadba
Temetném; itt leng illatod.
Termőtalaján fenn az ősi begynek,
Hol asszonytested gyönyörömre termett,
Gyermekszívvel bölcsődben vagyok.