Kazinczy Ferenc: Epigrammák

    Írói érdem

Szólj! s ki vagy, elmondom. – Ne tovább! ismerlek egészen,
    Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.
Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:
    Íz, szín, tűz vagyon a versben, ha mesteri műv.

    Szokott és szokatlan

Berki szokottat imád. Nekem az kecses, ami szokatlan;
    S kényesb vagy makacsúlt ízletem újnak örül.
Amit Berki szeret, megavulttá válaht az újért,
    Hamvamat a maradék áldani fogja tudom.

    Nehéz és könnyű

Nem szeretek nehezet, ha nehéz s könnyűt nem, ha könnyű;
    Ez s amaz együtt dísz, mint különállva hiba.
Úgy kell: ami nehéz, ha nem érzeti vélem, hogy az volt,
    S a könnyű, ha simult sok faragásra leve.

    Férfilélek

Fusd a fajt, valamint akarod, megmarkol erősen
    És ha magad gyáván elveted, összetapos.
Küzdj vele férfiasan s alacsony panaszokra ne sülyedj:
    Elszégyenli magát s megbukik a nagy előtt.

    Vigasztalás

Fölfele tart mindig, lefelé nem az emberi lélek;
    Égből szálla belénk és oda visszasiet.
Hasztalan a viharok részeg dühe; szép igaz és jó:
    Szent egység s lelkünk érezi, látja, hogy az.