Mikszáth Kálmán: A Deák Ferenc helye

Egy igazi legenda lesz ebből kétszáz év múlva.
Történt is már ehhez hasonló eset.
Öreg krónikák följegyezték.
A híres törökölő Kinizsi Pál márványsírkövére rálőtt egy török tiszt, amint arra ment.
A golyó visszapattant a sima márványról, s úgy főbe kólintotta a jámbor muzulmánt, hogy hanyatt esett eszméletlenül, s elvihette hírét nagy Törökországba, hogy híres Kinizsi Pál még holta után is veri a törököket.
Ott ültek, üldögéltek a Házban, a honatyák ma is, tárgyalván a szerzői törvényt nagy unalomban.
Írók persze nem valának ott. Jókai Kassán van, Futtakit meg valószínűleg felhívatta az udvar Bécsbe, hogy tanácsot kérjen tőle az ellenzék szervezkedése tárgyában. Egyszóval összebeszéltek a laikusok prücsköt-bogarat.
Ekkor jött be fölséges hamleti léptekkel Éber Nándor.
Kékes szemeiben bizonyos aluszékonyság látszott s egész lényén a nagy politikusokhoz illő bágyadtság.
Amint a padok felé lépdelt, megszólította Prónay. Hogy mit beszélt nekik Prónay, nem tudatik, de legközelebb hihetőleg meg fog látszani a »Times« magatartásán.
Édes diskurzus közt mindinkább kevélyebbé egyenesedett a tisztelt képviselő úr nyaka, s miután a miniszterek is üdvözletet integetének neki, egyet sandított a Deák Ferenc helye felé, s elhatározta, hogy ő ma oda fog ülni.
Lassan, méltóságosan csúszott oda, aztán egy hirtelen elhatározással leereszkedett.
De jaj!… e pillanatban egyszerre eltűnik a honatya a padok alatt, csak hosszú lábai emelkednek az ég felé.
Oh jaj! – fut végig a Házon az ijedelem.
Káprázat-e vagy valóban megtörtént! Mi baj, mi az, beteg lett?
Meglehet, az volt a dologban csak, hogy a Deák Ferenc helye ki van a padból véve, s aki odaül, az a pad alá bukik.
De meglehet, a haza bölcsének szelleme taszította le… Mamelukok, ne merészeljetek Deák helyére ülni.

*

És ezzel bevégzem a mai karcolatot, mert valóban, mint múltkor a Szolnok eleste, most az Éber eleste volt a nap kiemelkedő mozzanata.
Hiszen beszélni… beszéltek a javaslatról is, de zűrzavarosan, kelletlenül, s különféleképp fogták fel.
Másképp azok, akik könyveket szoktak írni, és másképp azok, akik könyveket sohase szoktak venni.
Még egy harmadik felfogás is lehetséges. Azoké, akik könyveket szoktak venni.
De ilyenek nincsenek.
Alászolgája!

(1883)