Czipott György: Őszi prelűd
szétkorhad jövő
nincsnek dombja nő
s mi már elsimult
nem nő rajta múlt
más rend furcsa vad
s torzóban marad
rácsbahűlt öröm
véghetlenkörön
újmagát termi
szétfeszült semmi
akarat kövül
fényben legbelül
dúl szél s messzehord
emberszürke port