Szendrey Júlia: De kijutott nekem
De kijutott nekem
Ezen a világon;
Csak már vége lenne
Egyre azt kívánom.
Mit annak az élet,
Kinek nincs jövője
Kinek a jelen csak
A múlt szemfedője!
Szegény virágok, mik
Holttestet takarnak:
Szegény örömeim
Koporsóra hullnak!
Múlt idő, oh mért nem
Tudlak elfeledni,
Mért jársz egyre vissza
Engem kísérteni.
Hogyha már tudtalak
Koporsóba tenni,
Mért nem tudlak immár
Végképp eltemetni!…
Azon pillanatban,
Melyben felednélek,
Utánad repülve
Hagyna el a lélek.
Veled temetném el
Hozzád forrott éltem,
Sírodon halna el
Végső lélegzésem!