Mátyás király szerencséje

– Bonfini krónikája nyomán –

Minden dolgában szerencsés volt Mátyás király, s szerencse mindig a tenyerén hordozta. Háborúban golyó nem találta, kalandon baj nem érte, ármány egy hajaszálát sem görbítette meg. De legszerencsésebb a kockajátékban volt.
    A cseh hadjárat idején történt, hogy a királynak elfogyott a pénze. Hiszen írt a kincstartójának, sürgette is a pénzt, de hiába, csak nem érkezett meg, a katonák pedig erősen zúgolódtak, mert nem kapták meg a zsoldjukat.
    Mátyás azt mondta a zúgolódó katonáknak.
    - No, fiaim, még csak egy napot adjatok! Holnapra meglesz a pénz.
    Hiszen szép szó az ígéret, hanem azt meg is kell tartani!
    Aznap este a tisztek kockajátékba kezdtek, és erősen harcot vívtak egymással. Nagy volt a tét: a tiszt urak aranypénzben játszottak.
    Egy bátrabb tiszt azt mondta a királynak:
    - Ne csak a csatamezőn, itt is felséged vezesse a sereget! Álljon közénk, hadd lássuk, kinek szolgál a szerencse!
    A király nem kérette magát: leült a tisztek közé, és elkezdett kockázni.
    Egész éjjel folyt a játék. A királynak olyan jól szolgált a szerencse, hogy reggelre tízezer arany állott előtte. Éppen annyi kellett a katonák zsoldjára.
    Mátyás király a zsoldot mindjárt kifizette.
    Attól kezdve mindenki látta, hogy a szerencse a királyt a tenyerén hordozza, és sehol cserben nem hagyja.