Berda József: Tél gyűlölete

Bitang tél! kegyetlen ellensége
szenvedő testem minden tagjának:
ó, mint utállak-gyüllölek én! Évről
évre borzongva várom jöttöd, mint
félős gyermek a borzas ördögöt.
Míg a te időd durva szeszélye
dühöng; állandó, sosem gyógyuló
beteg vagyok, dühös eb, ki mindenkit
megugat. - Inkább a döglesztő s
verejték-csurgató meleg nyár
kinozzon mindörökké, mint a te
fertelmes egyhangúságod, nyavalyák
időszaka. Ázom-fázom, tüsszögök s mi több:
étvágytalan vagyok miattad! A konok
halál kedvence vagy, káromkodásra
ingerlő, kórház-szaporitó nyavalya,
mely nem az Isten mosolyában fogant, mint
a többi lelket-gyógyító időszak. Pusztitsd el,
öld meg a telet igaz Isten, - hadd énekeljek
igazabbul, mielőbb végképp megbolonditana
e halálbataszitó, bitang téli idő.