Lászlóffy Aladár: A fényfolt

A holdpillantás futott ki elém,
született, óvott, gyermekszerű lény.
Felkaptam, éreztem, hogy kisleányom.
Állok vele, karon – az anyját várom.

Nem jön. Elindulunk szomorún, ketten.
Hallgat nagyon, mióta ölbe vettem.
Mit széttépett család, élünk mi is majd valahogy.
A gyermek nő, s a holdfény egyre fogy.