Tóth Ede: Húzzad, húzzad…

Húzzad, húzzad keservesen,
Ne erősen, csak csendesen;
Az eleje legyen epe,
Csöndes álom a közepe.

Csak a vége riadjon fel,
Hogy a lelkem támadjon fel;
Búbánatom messze szálljon
S ablaka előtt megálljon.

Kopogtassa fel álmából,
Költse fel puha ágyából,
Titkon lopódzzék szívébe
S mint ő engem, úgy gyötörje.

Húzzad, húzzad keservesen,
Ne erősen, csak csendesen…
Hollót küldtem nem galambot,
Nem nyitnak annak ablakot!