R. Berde Mária: Ének a szegény lábakról, Királynéének

R. Berde Mária:

Ének a szegény lábakról

Lábak, fiatal, szegény lábak,
S ha nem fiatalok, még szegényebbek sokkal –
Nem hozzátok mért göröngyű úton
Hogy mentek egymagatokkal.

Nem hozzátok mért hidegű vízben
Hogy áztok, áztok –
Senki sem vár vetett ággyal rátok
Este, ha fáztok.

Meleg kendőkép kéz nem takargat,
Mikor dideregtek,
Senki sem kérdi, mi is volna jó
Árva tinektek!

Isten embertől, ember Istentől
Nem kéri számon:
– Jaj, minek ekkora kolonc egy lábon,
Sok szomorú lányon.

Lábak, senkinek-semmije lábak,
Ti bitagba vertek,
Jaj, ne higgyétek, hogy valami irgalmat
Tán kiérdemeltek!

Lábak, fiatal, szegény lábak,
(S ha nem fiatalok, még szegényebb szentek,)
Hogy tán mert ez életen kívül mentek,
Másénál könnyebb halálba mentek.

R. Berde Mária:

Királyné varrt ablak felett,
Ingecske: tündérlehelet,
Ablakpárkányon hó, fehér,
Ujjába szúrt, buggyant a vér.

Piros csöppet fehér havon
Királyné megcsudált nagyon.
Sóhajtott: Isten, add nekem,
Szülessék ilyen gyermekem.

Ilyen piros, ilyen fehér,
Az arca hó, az ajka vér.

Királyné varrt ablak felett,
Királyné minden nő lehet, -
Kivált ha gyermeket kíván,
Nincs felségében csepp hiány.

Királyné ingecskét szegett
És így esengett gyermeket:

Legyen piros, legyen fehér,
Úgy, mint a hó, úgy, mint a vér.
És mint a festett kép legyen,
Mint hajnalcsillag, szép legyen.

De mint hogy cifra kép legyen,
Inkább a teste ép legyen,
Mintsem mint vér és hó legyen,
Inkább a lelke jó legyen.

Csak friss legyen, mint friss kenyér,
De lelke hó, de szíve vér.

1925