Nagy László: Tenyered éle előtt

Éjjel
tenyered éle előtt
megnyílnak a falak
kiscipődet nem sebzi út
krokodil-éhű salak
talpad alatt fű, fal virág
éjkupola
égi moha
s harmat golyóscsapágyain
gördülsz tova
te levegőt járó alak
uszályod a láz
te szellőt hasító profit
szimatolsz engem
vadat a vadász
május trágárzöld sáncait
döncölik értem lábaid
s már ott se találsz
hát a város alá
a pokolra leszállsz
hol flitteres, csokros huhogók
kicsikarják amire mohók
ahogy a zeneszót a vonók
hol zeng a csalás
rádröhög a nagy vigalom
bíbor-falon árny-babilon
pokolbeli nász
csontjaidig sugárzanak
a csömörrel telt poharak
köztük csak egy leborítva
valaki cseppig kiitta
s már ott se találsz
de tovább
de tovább
tébolyoghatsz virradatig
míg a látvány megadatik
ama csipkés bástyafokon
s test fura báb
mint akinek oda a bőre
virradati vörösen pőre
hogy lássad nemcsak te vagy árva
elcsigázva néz a Dunába
te csak állsz
te csak állsz
nagy hajnali szélben a parton
gyökeret vert májusfa-asszony
felszalagoz tetőtől talpig
a gyász