Nagy László: Szépasszonyok mondókái Gábrielre

„Szájából hallottam Báthori Gábornak: Én vagyok az Báthori Gábor, utánam mindjárást Dengelenghiné”
„Hallottam, hogy az asszony Dengelenghiné szeméremtestét kökény levével mosogatta gonosz végre”
„Hallottam egycsuprot tarottt Imrefiné, melyet forgatván, azt mondotta: Gábor, Gábor, Gábor, s úgy kellett jönni az szegény fejedelemnek, hogy csaknem nyaka szakadt”

Tanúvallomások 1614-ből

Gábriel
Gábriel
Gábriel
árnyékodért selyemingem
ázik el
úgy havasán fejedelmem
húrjaimon hegedősöm
göndörödösöm
haramia-hősöm
nyári vörös
agyagomban
lábnyomodat
őrzöm
látni akarlak
sürgetem sarkad
tüzet rakok ropogósat
fölteszem a lukasit
rácsapom a kupasit
lábosban a lábnyomdat
főzöm
nyergelj s nyargalj
paripát sarkalj
tűz ahogy a nád-mezőn
átropog a háztetőn
gyere piros angyal

Gábriel
Gábriel
Gábriel
nehogy engem csereberélj
bárkivel
gyöngyszem-szép mesternődet
kuka hajadonra
gyönyörödet gondra
suta baba
buta baba
dib-dib
dib-dib
nem érti a cifrát
törj be angyal az aklolba
inkább
de te ide nyargalsz
ha mondom
nyárdelelő tündöklete
a boltom
így adok
úgy adok
jól tartalak jóval
nem gyűszűvel mérikélek
de ló-zabolóval
Nyalánkságra
nyiss a számba
itt a mézelt óbor
pörkölt dió szentegyháza
hasadékos
dombor
minden kis csucsorban
égetett cukor van
édességem
édességed
én akit megigézek
bármit akart is
bárhova tart is
úgy megtorpan
úgy ide fordul
alattunk a fekete föld
megcsikordul

Gábriel
Gábriel
Gábriel
szivárványos úton ide
átívelj
hét verőér erejével
ágyam havasára
mélyföldi nyüves dögtől
mazsolás kalácsra
száz nyíllövés távolán
át a hegyek táborán
zászlókon tömlöcökön
harangokon bödönökön
át a hegyek táborán
zászlókon tömlöcökön
harangokon bödönökön
nyolc-boldogságon
golgotavirágon
árvácskán basa-rózsán
hangyán morzsán
csipkefa csipkéin
szüzeknek micskéin
mókusokon át
ordasokon át
ország aszályán
át a világ ragályán
róka-büdös gyámokon
át özvegyi fátylakon
sisakokon kalapokon
verebeken át
ebeken is át
könyveken patikákon
kígyókon koponyákon
palavesszős palatáblán
szerkezeten
ábrán
át a bölcsességen
mint a sav a fémen
kovakövön pata zaja
a fülemig érjen
hajszálam a gyertya-lángon
úgy elég a távol
nyög a lovad
jön a lovad
nyakaszakadtából