Vajda János: Utóirat
Bezárom én is már a boltot.
Napomnak vége; kész a mérleg:
Nem maradok, hazám, adósod.
Mi tőlem telt, megtettem érted.
És te nekem nem adtál semmit.
Bár csak szívem minden kincsem,
De azt od’adtam kicsinyenkint,
Ott már, úgy tetszik, semmi sincsen.
Kimért, ínséges volt a kosztod,
Mint fegyencházi gazdasszonynak,
Frankfurtiakban ettem kócot,
A mellyel puskát tisztítottak.
Nem tartozom leányaidnak,
Kiket dicsőiték versekben.
E földi édenből enyim csak
Úgy festve