Pilinszky János: A lator sóhaja, Agonia Christiana, Grűnewald, Sorok [Pupilla üres foglalatban…]

Pilinszky János:

A lator sóhaja

Együtt leszünk, együtt ma még,
ahogy együtt lógunk a kínban,
együtt a megígért hazában,
halálunkban, a paradicsomban.

Pilinszky János:

Agonia Christiana

Szellőivel, folyóival
oly messze még a virradat!
Felöltöm ingem és ruhám.
Begombolom halálomat.

1958

Pilinszky János:

Grűnewald

Az Atya lehunyta szemét.
És a teremtés tehetetlenül,
akár egy tépett függöny csüng alá.
Jézus halott. Egy pillanatra
csak a szögek vannak a helyükön.

1973; Ms 5935/4.Hátrahagyott versek

Pilinszky János:

Sorok [Pupilla üres foglalatban…]

Pupilla üres foglalatban.
A faragatlan gyémánt közepében
zizeg és vetkezik.
Öltözködik és vetkezik.
Egy óriás, mezítelen pupilla
zizeg és vetkezik,
a százkarú haláltusa
százlábú bogara.

Egy óriás pupilla közepében
haláltusánk öltözik-vetkezik,
Kapaszkodik és
Úgy búcsúzunk, válunk el, ahogyan csak
két egynemű lény búcsúzik.
A középpontod érdekel. Azt szúrom át.

Hol nincs idő és nincs kiter5jedés,
ott öllek én meg.
Ahogy csak két egynemű lény
teremti és emészti egymást,
évek óta

1975; Ms 5937/15. Töredék!