Babits Mihály: Zrínyi Velencében
Szent Márk dicső terén, melyet mélán tapostam,
valaha régesrég egy másik bús magyar,
méltóbb költő mint én, és hős, mint senki mostan,
tiport hatalmasan, ki tudta, mit akar!
Ki tudta, mit akar, s nem tudta, hogy a rosszban
fogyhatatlan a világ, s nem tudta, hogy hamar
ide vágy vissza a földről, hol bármi sorsban
élni és halni kell: mely ápol és eltakar.
Ezt mind nem tudta még, s árva honára gondolt,
s döngött csizmája a márványon, s lelke tombolt,
látván sok harci jelt ős ívek oldalán.
Alkonyfelhő borult lagúnára, piacra,
felhőn az angyalok készültek már a harcra,
melyre a holtakat felköltő Alderán.