Kocsis László: Isten fényrendet kaszál

Az Isten ma is fényrendet kaszál,
Alkony. Balaton. Úszik a hajó.
Vidám társaság csengő kedvére
A roncs Badacsony visszareng: hahó!

Hogy Badacsonyban gránitot omlasztanak,
Őserő széthull, bástya is báván
Megjuhászod, ki is veszi észre?
Az ember ma vágóhídon bárány.

Adja az ártatlant, nyaralni jár.
Otthon panghat a kis bolt, iroda,
Kilincse szomorú, mert nincs ki keresse,
Azért gazdája kirándul Tirolba.

Vagy tán messzebb. Itthon paraszt kaszája
Kórót kaszál csak, illatos sarjú
Nem áll petrencébe. Nyomor petrencék
Ázott tetején károg a varjú.

A víg társaság talán gyári munkás
Kisded pereputtya. Badacsony, vasárnap
Idecsalta őket. Mit tudják, hogy holnap
Takarodót fújnak a behemót gyárnak.

Hajónk kereke vizet zavar, csobban
A sima víz. Gyöngyök. Mi van a gyöngy mögött,
Ki törődik vele? Úszik a hajó,
Úszó hajó alatt nincsenek göröngyök.

Balga, boldog hit. Badacsonyi nyárfák
Kérdőjelként állnak a vízben s előttem.
Kérdőjelem: mit hoz a holnap hajnala,
Hajnal lesz holnap vagy elveszünk ködben?

Balatoni hajón fergeteget látok
Tornyosulni. Bomló életünknek tornya
Minden mámor-percben, azt hiszem, belevesz
Az örök-hínáros, átkos Balatonba.

Úszik a hajó, az élet hajója
Zavarban, viharban … S a vihar felett
Nyárfás Badacsonytól dombos Fonyódig
Egyedül Isten kaszál fényrendet.

Látod-e? A hajó kereke töri
A víz esti tükrét s mindenütt vihar száll,
Tükröt tör, embert, élet-rendet rendít
S fényrendet csak Isten kaszája kaszál.