Szentmihályi Szabó Péter: Szerelmes vagyok

Szerelmes vagyok a végtelenbe,
a Végtelen sötét terekbe,
ahol az idő kék terekbe bomlott,
hol istenfogak őrölnek kristálycsontot –

oda vágyom, ahol az anyag is reszket,
ahol lefagynak egymásról a testek,
ahol csak nincsen-t és nem-et
suttognak kőajkak el az ércvilág felett,

s a mindenség forgó, örök kupolája nem ing,
hiába földevő, rongyos részegségeink.