Illyés Gyula: Szerelem

Tudom, mi szolgának a jó szó,
a fogolynak a nap,
egy kézfogás a hontalannak
és egy szíves falat:
sokat próbáltam. Köszönöm,
hogy megtaláltalak.

Se jó, se rossz, – hívebb, különb se,
csupán megszenvedett,
csak hálás vagyok és köszönni
tudom szerelmedet,
az éjt, hogy te is rámtaláltál, –
ne bánjad sose meg!

Tudom, szegénynek mily örök
vagyon egy percnyi kedv.
Díjam, játékom, büszkeségem,
hogy fényesítelek,
engem melegít, hogyha téged
fölmelegítelek.

Egy szót se szóltam, ajkaidra
nyomtam öt ujjamat
lefogni győztesen megindult
boldog sikolyodat.
Őrizd egy életre te is: mit
adott e pillanat.

Szerelem volt ez? Azt tudom csak,
hogy mi a meggyötört
testnek a munka elbutító
két ocsmány napja közt
emberré lenni s egy éjre is
vállalni a jövőt…